Veres László: Bodrogközi Kastélymúzeum (Múzeumi Mozaik 8. Miskolc, 2007)

A földszinti konyha korát, inkább puritán mint díszes. Az ún. gyöngyösbokréta-mozgalom a népművészeti hagyományok felelevenítését tűzte ki célul az 1930-as években, de igen sok volt benne az idealisztikus elem. A fafaragások, a gyékény- és vesszőfonások termékei inkább gyakorlati felhasználásra készültek, nem váltak a paraszti tárgykultúra díszesebb darabjaivá. A földszinti nagyterem további részeiben a pásztorművészet, a kerámiakultúra és az egyházi élet reprezentatív tárgyai kaptak helyet. A Bodrogköz pásztorművészete az eszközök díszítettsége alapján sajátos és egyedi, bár az erőteljes pásztormigráció következtében rokon vonásokat mutat a szomszédos területek pásztorművészetével. A sárospataki fazekasság évszázados monopolhelyzetét a 19. század második felében fokozatosan háttérbe szorította a zempléni kőedénygyárakban előállított használati és díszedény. A Bodrogköz lényegében felvevőpiaca volt a sárospataki kerámiának, a hollóházi, a regéci, a telkibányai porcelánnak és kőedénynek, valamint a zempléni huták gyönyörű kivitelezésű üvegtermékeinek. Aló. századtól a túlnyomórészt protestáns, kisebb részt római katolikus vallású Bodrogközbe a 17—18. században nagyobb számú ruszin népesség települt be.