Veres László: Bodrogközi Kastélymúzeum (Múzeumi Mozaik 8. Miskolc, 2007)
A Bodrogköz textilkultúrájából és bútorokkal. A többi termet Bodrogköz gazdag néprajzának reprezentáns tárgycsoportjai töltik meg — természetesen a kiállítás szűkös területe miatt — a teljességre törekvés nélkül. ízelítőt kapunk a textil-, a kerámia- és a lakáskultúrából, a sokszínű vallási életből, a különféle népi mesterségekből. A földszint nyugati termében jelenik meg — egy tipikusnak korántsem nevezhető — bodrogközi lakóház tisz; taszpbájának részlete eredeti 19. századi és 20. század eleji bútordarabokkal. A Bodrogközben a 19. század végétől a vagyoni differenciálódás következtében megjelentek a vályog-, esetleg kőfalazatú, ritkán tornácos, díszes homlokzati ornamentikával rendelkező lakóházak. A mindennapi élet színtere az „első ház", a szoba volt. Hagyományos elrendezése a 19. század végéig a sarkos formát követte. A bútorok túlnyomó többségét a környező nagyobb városok, főként Sátoraljaújhely vásárain vették. A jellegzetes, sötét alapszínűre festett, virágmintás, sok esetben datált bútorok a sátoraljaújhelyi és a pusztafalusi asztalosközpontok munkáját dicsérték. Az alapbútorokat (karosláda, asztal, székek,