Szörényi Gábor András: Tíz év várkutatása B.-A.-Z. megyében (Múzeumi Mozaik 6. Miskolc, 2006)

- a toronyhoz képest utólagos, jobbára pinceszinten fennmaradt - épületek nagy részét is. Hasonlóképpen csaknem teljesen feltárult a vár északnyugati részét elfoglaló, kazamatával erősített bástya is. A feltárás során az igen gazdag kályhacsempeanyag mellett döntően 16—17. századi kerámia - köztük számos luxustárgy, valamint ásatásokon ritkaságszámba menő lelet — került napvilágra. Kiemelkedő fontosságú, hogy tömegesen bukkantak elő olyan török eredetű falicsempe-töredékek — bokályok —, melyek pontos megfelelőit a sárospataki Vörös-torony „Bokályos ház"-ából ismerjük. A leletanyag jól összevethető a nyolc, eddig ismertté vált 17. századi várleltárral. 2000-ben és 2001-ben folytatva a kutatásokat a Felsővár udvarának északnyugati részén részben másodlagos reneszánsz nyíláskeret-elemekből összeállított, a nyugati épületszárny északi egységéhez vezető rámpát tártak fel.

17 Az udvar délkeleti sarkában egy sziklalépcsőt találtak, mely egy, a Felsővár szintjétől jóval mélyebben talált, részben falazott oldalú ciszternához vezet. A sziklalépcső környezetében, a keleti épületszárny déli helyiségében, valamint az északi torony délkeleti sarkánál egy, a Felsővár utolsó alaprajzi elrendezésétől független, ívesen délnyugati irányba tartó várfalat határozták meg. A várfal a torony alsó, a 16. századi átépítés által nem érintett szakaszával kötésben áll, s a terület relatíve legkorábbi falazatát alkotja. A falhoz csatlakozó kutatóárok