Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

Rippl-Rónai József (1861-1927): Munkácsy Mihály arcképe, 1900 Portrait of Mihály Munkácsy, 1900 gouache, akvarell, papír / gouache, aquarelle on paper, 130x105 mm Munkácsy nem tartott fenn festőiskolát, de minden magyar ifjút szívesen fogadott, aki felkereste. A fiatalok - megmutatván zsengéiket - nemcsak alkalmi tanácsokra, kollegiális megbecsülésre, esetleg saját kezű belefestésckre számíthattak, de azzal, hogy a mester másolási munkákat biztosított számukra saját műtermében, egyúttal kapaszkodót nyertek a párizsi tartózkodáshoz. Rippl-Rónai József 1887-ben érkezett Párizsba, és festőbarátainak tanácsára szinte azonnal felkereste Munkácsyt. „Irántam való jóindulata és segítő szándéka már bemutatkozásom napján megnyilatkozott..." - emlékezik vissza később. A következő néhány évet a mester védőszárnyai alatt töltötte. Feladata mindenekelőtt Munkácsy képeinek másolása volt. Rippl-Rónai művészi fejlődésében ezt a néhány évet úgy értékeli a szakirodalom, mint az egyéni kibontakozást késleltető periódust. De nem lennénk igazságosak, ha ennyire egyoldalúan ítélnénk meg c korszakot, hiszen Rippl-Rónai megélhetéshez jutott Munkácsy révén. „Semmi támaszom kívüle nem volt" vallja később is. Hivatalos volt a mester által adott estélyekre, ahol ismeretségeket köthetett. Egyáltalán, a Munkácsytól nyert anyagi biztonság tette lehetővé számára, hogy gyökeret verjen Párizsban, ahol a későbbiekre döntő hatású élményeket szerezte. 1891 -tői - elszakadva Munkácsytól - a tanítvány végül saját útjára lépett. Azonban - amint azt az itt látható munka is bizonyítja - a mesterhez való érzelmi kötődése nem szűnt meg. „Szegény jó öreget most így képzelem" - írja az expresszív erejű portréra Munkácsy halálának évében.