Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

A reneszánsz apotheozisa (Mennyezetkép II.) (vázlat), 1885 Apotheosis of Renaissance (Ceiling picture II.) (sketch), 1885 olaj, vászon / oil on canvas, 95x91 cm Herman Ottó Múzeum. Ltsz.: 94.1. A mestert számos elismerés érte nemcsak új hazája, Franciaország, de az Osztrák-Magyar Monarchia részéről is. Ferenc József magyar nemességgel és rendjelekkel tüntette ki, s amikor a császári ház kegyeltje, a reprezentatív hivatalos feladatokat ellátó Hans Makart meghalt, Munkácsyra esett a választás, hogy az újonnan felmerült igényt kielégítse. E feladat a bécsi Kainsthistorisches Museum mennyezetfreskójának megfestése volt, ami a festő számára nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy próbatétel is volt. A táblaképfestészethez képest egészen más követelményeket támasztó mennyezetkép terve hosszasan, számos vázlat során formálódott. Az 1884-ben készített első terveket követően 1889-re érett meg a végleges vázlat, s egy év múlva elkészült a mü, A reneszánsz apotheozisa, amelyen illuzionisztikus architektúrától övezve, lebegő géniusz és puttók figurái alatt a fiatal tehetségeket nevelő Tiziano alakja került a központi helyre. A miskolci színvázlat - szemben a legkorábbi, építészeti utalásokat mellőző tervekkel - már a végleges verzióhoz közelít. A helyükre került fő kompozicionális elemekhez a későbbiekben a kép alsó pereme mentén járult újabb, hangsúlyos bővítmény: lépcsősor s korlát gazdagítj a a bécsi múzeum mennyezetképét. A freskó kedvéért Munkácsy egy időre kilépett saját művészi világából. A számára újszerű feladatot sikerrel oldotta meg, s a pannót a korszak legjobb monumentális művei között tartjuk számon.