Pirint Andrea: Munkácsy Miskolcon (Múzeumi Mozaik 5. Miskolc, 2006)

Két család a szalonban, 1880 Two families in the salon, 1880 olaj, fa /oil on wood, 108x150 cm A szalonképek sorozata Munkácsy életmüvében egy új korszakot jelez. A nagypolgári élet hangulatát, szituációit megörökítő képek legkorábbi darabja még 1876-ban született, de a műfaj legjobbjai az 1880-as évek gyümölcsei. Elhíresült vélekedés, hogy e kompozíciókkal a művész letért saját útjáról, és engedve a műkereskedelmi igényeknek, lényegében eladta magát. Ezt a megállapítást semmiképpen sem fogadhatjuk el, még akkor sem, ha a késői szalonképek vonatkozásában van benne némi igazság. Mi sem cáfolja jobban az elítélő vélekedést, mint az, hogy a sorozat nyitódarabján Munkácsy saját magát örökítette meg felesége oldalán. Ez a festői vonulat tehát saját invencióiból származtatható: a művészt örömmel töltötte cl a polgári jólét, annak gazdag kelléktára, s e szemet gyönyörködtető, kedélyes világ egyúttal egy újfajta, vérbő, dekoratív festészetre inspirálta. A Két család a szalonban a periódus-kezdő művek közé tartozik. A téma első feldolgozása - melyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz - három évvel korábban már elkészült. Az előzmény ugyancsak két „család" örömteli együttlétét ábrázolja, ám a színteret ott a népi szféra társasági helyszíne, a szegényes konyha nyújtja. A kései népi életképek közé tartozó darab és annak polgári változata, a Két család a szalonban a belső indokokból eredő művészi átalakulás bizonyságai.