Veres László: Adalékok a tokaji bor palackozásának történetéhez (Múzeumi Mozaik 3. Miskolc, 2003)

3. kép. A. 19. s^a^ad elején kialakult tokaji borospalack forma A tokaji borospalackok gyártása a 19. század második felétől fokozottabb erővel indult meg. Ettől az időszaktól kezdve a regéci huta termelésének döntő részét ezek a termékféleségek tették ki, ami bizonyítja a Tokaj-Hegyaljával foglalkozó monográfiák szerzőinek igazát. Az üveg előállítása hagyományos kézművestechnikával, formába fúvással történt. A század végére csupán csak a palackok űrtartalmában és a tulaj donjegyek módosulásában következett be változás. 1891-től a hitelesítő törvények hatására állandósult a félliteres űrtartalom, amelyet az edény testén is meg kellett jelölni. Az üvegből készült tulajdonjegy helyét pedig a nyomdatechnika fejlődésével a boroscímke váltotta fel. A regéci hutában 1916-ig gyártottak tokaji borosüvegeket. Azonban már a múlt század végétől egyes üveggyárak komoly üzleti lehetőséget láttak tokaji borospalackok készítésében. Közülük is a sajószentpéteri üveggyár szakosodott leginkább e termékféleségre és megőrizve a régi bevált és praktikus formát, amely az idők során a tokaji borral összeforrott, napjainkig gyártja e palackokat.