Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

rendesen üvegpalackban tárolták a bort."

21 Azonban a 16—17. századi magyar családélet és háztartás bemutatásakor sem a pincetokot, sem pedig a bele való palackot nem tartotta figyelemre méltónak. Nyilvánvalóan azért, mert a tok és a palack döntő része egyszerű, közönséges közhasználati tárgy lehetett e korszakban, s Radvánszky a drága, külföldi üvegeknek szánt nagyobb teret, amelyek a „magasabb kultúra" méltó reprezentánsai. Ezek között azonban nem nagyon talált pincetokba való palackot, hiszen a fejlett üvegiparral rendelkező nyugati országokban nem volt szokásban az útravaló bor ládában történő szállítása. A festett és a gravírozott díszű pincetokba való palackok a hazai üveggyártás technikai fejlődésével párhuzamosan csak a 17. század második felében jelentek meg. Ennek a korszaknak az egyik legszebb színes zománcfestéssel díszített alakja a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Az 1696-os évszámot viselő, sotwú, vagyis ónkupakkal ellátott pincetokba való palack előlapján az évszám fölött az Andrássyak címere látható, hátlapján pedig keresztbe tett leveles ágak között koronás monogram. Érdekesebb két keskeny oldala finom magyaros ízlésű és határozott habán befolyásról tanúskodó virágbokrétákkal. A fejlett, biztos technika régi műhelygyakorlatról tanúskodik. Az Andrássy-címerből és a habán hatású ornamentikából következtetve, a darab egykori felsőmagyarországi eredete valószínű (1. kép).

22 21 Radvánszky B., 1986. 188. 22 A tárgyat közli Borsos B., 1974. 67. 38. sz. kép