Veres László: A pincetokba való palack (Múzeumi Mozaik 2. Miskolc, 2003)

zépkori Magyarországra. Ez volt az ún. golyvás palack, vagy golyvás üveg. Ennek tároló része lapított gömb formájú volt, rövid nyakrészén pedig dudor, vagyis „golyvának" nevezett kitüremkedés figyelhető meg. Ismert egy harmadik palacktípus is a 16. század előtt, mégpedig a „kettős kónikus üveg", ami különleges elnevezését kettős tagoltságának köszönheti. Szűk szájnyílását általában gyűrű veszi körül, vagy pedig a gyűrű kevéssel a szájperem alá csúszik. Nyaka a szájnyílástól lefelé fokozatosan tágul és bugyrot képez, amelyet egy gyűrű szűkít le ismét, s ez a palack testétől elválasztja. A palackbelső felé forduló gyűrűt az edényforma alakításával együtt, az anyag visszahajtásával képezték. A kettős kónikus üveg törzse enyhén hordó alakú, s keskenyebb mint a nyak bugyra. Ezt azzal szokták magyarázni, hogy a hordó alakú testet eredetileg szalmával fonták körbe és ez az ital hőmérsékletét hosszú időn át a kívánt hőfokon megőrizte, ugyanakkor védte is az üveget. Gyakori palacktípus volt a középkorban a kotyogós üveg. Ez egy olyan csalipalack volt, amelyből a folyadék csak cseppekben és kotyogva folyt ki. A rómaiak guitumiumnak nevezték ezt a palackot, az elnevezés a guttus, vagyis a csepp latin szóból származik.

10 Ez a palacktípus különösen Németországban volt kedvelt, ahol „Kuttrolf', azaz „Guttrolf ' volt az elnevezése. Ennek a szónak és magának a palacknak az első említése a 13. században kodalmi szövegben már előfordul. Számtalan változattal találkozhatunk a 15— 17. századokból. A német szakirodalom az „Angster" és a „Kuttrolf elnevezéseket keverve használja, sőt tanulmány is készült annak eldöntésére, mikor és mely típusra melyik kifejezés illik.

11 Egyes kutatók állítása szerint ma már a kérdés könynyen eldönthető: az „anghestera, inghistera, augustarium stb.", vagyis németül „Angster" csupán szűk nyakú palack, ami Itáliában kedvelt és elterjedt 10 H. Gyürky K., é. n. 34-35. 11 H. Gyürky K., c. n. 45.