Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

korsók csakúgy, mint a másféle díszítőéi)árassal készült darabok. A parádi hutában, a hasznosi üvegcsűrben (Nógrád m.), Zemplénben és Erdélyben készült korsókra jellemző leginkább a félgömbszerű, homorú, plasztikus díszítés, míg másutt csak sima falú korsókat gyártottak áttetsző, vagy zöld színű üvegből. A legszebb magyar népi üvegek közé sorolhatók a fonáldíszes korsók, melyeket elsősorban Zemplén megyében gyártottak. Az edény falába olvasztott tejüvegszálak szalag- vagy láncszerűen helyezkedtek el az edények testén, különös összhatást adva a tárgyaknak, erősítve az optikai összhatást is. Ismerünk Erdélyből és Zemplénből egyaránt színes, rátétes díszítésű, sőt évszámmal is ellátott korsókat. A rátétek kék színű üvegszálból készültek. f) Vincetokba való palackok, a korsókhoz hasonlóan a pincetokba való palackokat is kizárólag bor tárolására használták. Ez a termékféleség ma már ugyan ritka a fennmaradt emlékanyagban. A pincetokba való palack formája a 16—17. században alakult ki, illetve kezdődött meg az elterjedése és a 18. század végétől jelent meg a paraszti háztartásban. A hasáb testű, rövid és szűk nyakrésszel ellátott palackok formába fúvással készültek, s ezért gyakoribbak a plasztikus díszítésűek. A pincetoknak nevezett, rekeszekre osztott faládában rendszerint 6 palackot helyeztek el, amelyek a jól kipárnázott rekeszekben kiválóan elviselték a szállítást. A pincetokba való palackok a leglátványosabb népi üvegek közé tartoznak, mert díszítő megoldásaikban felvonultatják mindazokat az eljárásokat, amelyek a népi üvegek nagy részén megfigyelhetők. A plasztikus díszítésű darabok mellett gyakoriak a gravírozott és festett díszű tárgyak. A gravírozással és festéssel elsősorban évszámokat, monogramokat helyeztek az üvegek testére. A 19. század második felétől országszerte gyakorivá váltak a színes virágmotívumokkal ékesített darabok. Zemplénben a korsókhoz, kancsókhoz hasonlóan habos díszű pincetokokat is gyártottak.