Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)

erdélyi emlékanyagban gyakoriak a fogógyűrűvel ellátott darabok. A bakonyi huták gravírozás nélküli butéliái között előfordulnak buborékos díszítésűek. A színes olajfestéses díszítés az 1850-60as évektől jelent meg, főként a parádi és erdélyi üvegbutéliákon. Mindkét területen az olaj festésű díszeknél a virágmotívumok dominálnak, de ismerünk Erdélyből figurális díszítésű darabokat is. A bakonyi gravírozott díszű butéliákkal egyenértékűek szépségben és megoldásaikban a zempléni gömbös és hengeres testű, fogógyűrús, káprázatos színekben pompázó „habos" díszítésű butéliák.

40 d) Kancsók: a történelmi borvidékeken, illetve a velük határos területeken nagyon elterjedt edénytípus volt a kancsó. Minden magyarországi hutában gyártották őket. Díszítésük tájegységenként igen változatos volt. Az első népi üvegeknek tekinthető kancsók a porumbáki hutákból származnak és gerezdes kancsó volt az elnevezésük.

41 A ma ismert formájú és általánosan elterjedt kancsótípus a 17. század végén alakult ki. Vastag lepénytalp, kissé nyomott gömbtest, szélesen ívelt nyak, kiszélesedő száj, csípett kiöntő és sima hajlított fül jellemzi ezt a formát. A legtöbb kancsó áttetsző üvegből készült, s egyeden díszét a harmonikus forma jelentette. A kancsók csak kis részben voltak sima felületűek. A termékek többségénél az edény fal a formába fúvás során a forma plasztikus kiképzésű, kidomborodó felülete benyomásra gömbszerű behorpadásokkal, vagy más nyomott motívumokkal volt díszített. Főként a bükki hutákból kikerült termékeken figyelhető ez meg . Az üvegfal szennyezettségének eltakarására szolgált a kancsók fúvására használt üveganyag színezése. Erdély, Felvidék és Párád hutáiból került ki a kék színű kancsók túlnyomó része, míg másutt a zöld szín (Bükk, Dél-Dunántúl) volt a kedvelt. 40 A „habos" díszítés lényegét, leírását 1. Takács B., 1966. 46. 41 £»«^/¥.-^«0 1,1983.117.