Veres László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek (Múzeumi Mozaik 1. Miskolc, 2003)
A z üvegből készült tárgyak népi kultúránkban betöltött helyét, szerepét még napjainkban sem határozhatjuk meg kellő mértékben. Még mindig azt kell bizonyítanunk, hogy ezeknek az eszközöknek fontos, nélkülözhetetlen helyük volt a paraszti tárgyi környezetben, és bizonyos szempontból (lásd világítás) legalább olyan fontosak voltak, mint a kerámiából készült tárgyak. A magyar néprajztudomány szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az üvegből készült használati eszközöket, amikor a paraszti kultúra egyes elemeit vette vizsgálat alá, vagy éppen csak egy-egy különleges darab említésére vállalkozott, melyek elsősorban kuriozitásuk miatt keltették fel a figyelmet. 1 A részletes, átfogó kutatások megkezdése előtt is számtalan jel, adat utalt arra, hogy az üvegből készült használati tárgyakat a népi kultúra szerves részének kellett volna tekinteni, hogy ezek a tárgyféleségek fontos helyet foglaltak el a paraszti tárgyi világban. E tárgyak funkcionális és szakrális jelentőségére számtalan adat utalt. Ezek közül a legérdekesebbeket kiemelve támaszthatók alá az előbbi megállapítások. A történelmi borvidékeken a gazdák egy-egy jobb évjáratú bort palackozva is megőriztek, s a palackok többnyire a gazdák kívánságára egyedi üvegpecsétekkel készültek, melyek a tulajdonos monogramjának adhattak helyet. 2 Dél-Magyarország egyes részein, így többek között Mohácson, nemzedékről nemzedékre öröklődtek azok a fél- és egydecis űrtartalmú pálinkás ze0r.r0V.fkak, melyekből a gazda ünnepnapokon vagy különleges alkalmakkor (tisztelt vendég érkezésekor) fogyasztotta a pálinkát. 3 1 A Magyarság Néprajza a paraszti tárgyi környezet bemutatásakor a világítóeszközök mellett egyetlen üvegtárgyról, egy üvegből készült gyertyaöntő formáról tesz említést. Az 1975ben megjelent Magyar népművészet című reprezentatív kötet anyagában is csak egy szenteltvíztartó képviseli a paraszti használatú üvegeket. Vö. Magyarság Néprajza I. 372. és Hofer T.-FélE., 1975. 479. kép. 2 PapM., 1985.167. 3 Sárosáé^ Gy., szíves közlése.
