Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 7. Sárospatak és környéke (Miskolc, 1992)

keleti sarkán, az északi lépcsős visszaugrás sarokrészein, továbbá a nyugati homlokzat eredeti, később hozzáépítéssel bővített északi végződésénél kék-vörös festett armírozás, a hosszanti kváderek végződésénél ívekből komponált díszítéssel. Ez utóbbiak, hasonlóan az ablaknyílások többségéhez, in situ részletek és eredeti töredékek, továbbá kutatási megfigyelések alapján készített rekonstrukciók. Az épület nyugati traktusa alatt nagyméretű dongaboltozatos pince, délnyugaton illetve a délnyugati „torony" alatt további kis pinceszakaszokkal. A nyugati traktus földszintjét egy, a helyreállítás során készített lépcsőfeljárót magába foglaló, keresztfallal megosztott nagyobb sík mennyezetes tér, továbbá egy, az előtér szerepét betöltő kisebb déli gerendamennyezetes helyiség foglalja el. Északon a kisebb bővítmény terében mellékhelyiségeket alakítottak ki. A keleti traktus háromosztatú: délen egy nagyobb, északon két kisebb teremmel. Mindhárom helyiség dongaboltozatos, közülük az északi szélső boltozata az épülettel egyidős, a másik kettőé korábbi síkfödém helyére utóbb került. A középső tér délkeleti sarkában részlegesen rekonstruált, élszedéssel-gúlákkal díszített kandalló. A két déli „torony" földszinti terét későbbi boltozatok fedik, a magasan ülő ablakok alatt szabálytalan elrendezésben kisméretű, kulcslyuk alakú lőrések. Az emelet térkiosztása a földszintéhez hasonló, a nyugati traktus nagyrészét egyetlen gerendamennyezetes terem foglalja el, ide érkezik a lépcsőfeljáró, az északi cserépkályha-rekonstrukciót eredeti kályhahely előtt állították fel. Tőle délre, csak a keleti traktusból megközelíthető, későbbi tükorboltozattal fedett kisebb szoba. A keleti traktus három tere közül a déli „ebédlő" gerendamennyezetes, 17. századvégi mestergerendával, a két északi helyiséget eredeti részletek alapján rekonstruált dongaboltozat fedi. A középső tér délkeleti sarkában a kutatási eredmények s feltárt részletek alapján rekonstruált reneszánsz kandallóépítmény, melyen keresztül fűtötték a déli teremben állt cserépkályhát. A belső ajtónyílások - néhány, általában gerendatokos ajtó kivételével - az épülettel egyidősek, azonban az emelet kandallós teréből északra nyíló ajtó kivételével a helyreállítás során rekonstruált, az emeleten sematikus tagozattal készült keretezéssel rendelkeznek. Az egykor egyformán gerendamennyezetes emeleti „toronyterekben" egy-egy téglából-vakolatból kialakított törpekandalló állt, melyek közül csak a keleti volt rekonstruálható. A kastélyt övező külső falak közül teljes magasságban csak az északi áll, két sorban lőrésekkel, felül a helyreállítás során rekonstruált fa védőfolyosóval. A saroktornyok emeletesek, falukat csak lőrések törik át, az egyes szintek megközelítése kívülről történt, illetve történik ma is az északi tornyoknál. A modern kiépítésű, déli homlokzatával azonban a 19. századra utaló délnyugati saroképítmény eredeti formájára csak néhány lőrés utal. Az elbontott déli falból és középső kaputornyából csak a megemelt-kiegészített alapfalak és a feltárt farkasverem látható. A kastélyt - a bejárat feletti feliratos-címeres tábla és írott források tanúsága szerint - 1581ben emeltette Mágócsi Gáspár és unokaöccse, Mágócsi András, ez utóbbi és felesége, Alagi Judit lakóhelyükül. Az ekkor még a déli „tornyokat" és a külső falat nélkülöző épület a Mágócsiak halálával 1590-ben Alagi Ferenc kezére jutott, aki 1591-ben folytatta kiépítését ez utóbbi részekkel, mint ezt az egykori külső kapuból származó évszámos-címeres ajtókeret is bizonyítja. Alagi Ferenc kastélyának fontos dísze volt a gazdag sgrafittóborítás, továbbá a „toronyépímények"-et lezáró, ismeretlen formájú pártázat. Halála után, 1612-től 1631-ig Alagi Menyhért volt a kastély birtokosa, kihez - ha-