Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Páll István: Szabolcs megye és a hegyaljai mezővárosok kapcsolata a 18–19. században
Vizsgálódásunk során a munkamigrációra vonatkozó adatok is igen szép számmal előkerültek a XVIII. század 70-es éveiből. Ezek az adatok kivétel nélkül a hegyaljai szőlőmunkákhoz kapcsolódtak, hiszen a XVI-XVIII. században Tokaj-Hegyalja volt Magyarország első borvidéke. Mivel a Hegyalja alapvető gazdaságföldrajzi sajátosságát a XVIII-XIX. században a szőlő- és borgazdaság jellemezte, nem meglepő, hogy a saját munkaerőn kívül jelentős külső munkáskezet igényelt a szőlők rendszeres művelése, a betakarítás időben kisebb periódust átfogó szakasza. Az 1772-es investigatio kérdőpontjai között szerepelt, hogy a lakosok keresetkiegészítés céljából milyen munkát vállalnak. Hatvanöt szabolcsi településen jelezték, hogy a Hegyaljára időnként kapálni vagy más szőlőmunkákra „napi szám keresése végett" eljárnak, a közeli helységek lakói pedig egész nyáron minden munkát vállalnak, ,,'s ott szokták meg keresni Portiojokat, 's egyéb szükségekre való pénzeket, sőt kenyereket is abbúl szerzik" (Tiszaladány). A távolabbi, 6-7 mérföldre fekvő települések (pl. Nagymada, Mihálydi, Máriapócs, Pilis vagy Újfehértó) lakói - bár helyben is találtak maguknak megfelelő munkát - „nagyobb bér kedviért" a Hegyaljára is eljártak kapálni, „mivel azon Hegyeken sok külső földes Uraságnak is feles szelejek vagyon, mindenkor találtatnak a'kik oda mennek magoknak bérért munkát" (Pilis). Úgy tűnik, hogy a magasabb bér miatt akkor is megérte a Hegyalján vállalni munkát, ha a tokaji hídnál fizetni is kellett az átkelésért. A távolabbi településekről származó napszámosok nagy része nyaranta kapálni érkezett a hegyaljai szőlőhegyekre, a közeli helységek lakói viszont minden munkát elvállaltak, ami a szőlő körül adódott, s addig dolgoztak ott, míg azok tartottak. Néhány közeli település jobbágylakóit a Hegyalján szőlőbirtokkal rendelkező földesurai robotban kötelezték a szüreten való részvételre. (A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a földesurak nagy része húzódozott a kényesebb szőlőmunkák úrdolgában való végeztetésétől, hiszen ebben rendszerint több volt a kár, mint a haszon; nem véletlen, hogy inkább napszámbérért végeztették a szőlőmunkákat, s ebben az a haszon is benne volt, hogy az így megkeresett pénz egy része adó fejében visszaáramlott a földesúrnak.) Nem minden helységben, s a helységeken belül sem minden földesúrnál volt azonos az egyéb robotszolgálat mellett teljesítendő szüreti munkán való részvétel: Bájon és Csobajon minden gazda egy-egy szedőt adott, 66
