Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Udvari István: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák, valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez

szállítunk, s lengyel kereskedőknek Debrecenbe vásznat. így tudunk pénzt keresni." Ismeretes a Lengyelországba vezető fő borkiviteli utak nem Zemplénben húzódtak,

20 de hogy a zempléni országutak forgalma sem lehetett jelentéktelen, arról mintegy 10 község kárai és fogyatkozásai felsorolásából győződhetünk meg, melyek szerint a „falu határában átvezető országút miatt rétjeik és vetéseik nem kevés kárt szenvednek;" (Dargo) Izbugya Rokito: „Marhának való, jó szénát termő rétjeinkben kárt okoz az, hogy a Lengyelországból Homonnára vezető út mentén van, s a szekerek állandó fogyatkozást idéznek elő a fűben." Láttuk, a szlovák és ruszin úrbéres jobbágyok, zsellérek nagy gonddal igyekeztek felsorolni a közeli és távoli munkaalkalmakat. Ugyanilyen részletezéssel és pontossággal sorolják fel a vásározási és piacozási lehetőségeket is. A zempléni szlovák és ruszin parasztok, az Investigatiók szerint, Hegyalján csak Újhely hetipiacait és országos vásárait látogatták. Sátoraljaújhely régtől fogva piacközpont szerepét töltötte be, de a XVIII. század végére vonzáskörzete csökken. A XIX. század elején közepes fejlettségű központnak minősítik. Tiszta körzete ekkor nem túl jelentős, viszonylag jelentős megosztott körzete volt, amit igazgatási szerepkörének is köszönhetett.

21 Újhely piacait és vásárait az Úrbérrendezés idején 28 szlovák, ill. ruszin község lakói látogatták (vö. térkép). A kereskedelmi forgalom jellegének és minőségének jellemzéséhez ismernünk kellene a vásárba bocsátott termékek fajtáit, mennyiségét, értékét. E tekintetben azonban forrásaink igen szűkszavúak, legtöbbször csak a szükségleteken felüli termékek eladásának, s a háztartásban szükséges dolgok megvásárlásának tenyéré, a vásárhely távolságára utalnak, s csak ritkán tartalmazzák mit, mennyiért adtak el az adott település lakói. Csak a vallomások egészéből bogozható ki, mit vittek, vihettek heti piacra, vásárba. Ennek elvégzését azonban itt nem tekinthetem feladatomnak. Természetes, hogy Hegyalja és Zemplén vármegye szlovák, valamint ruszin községeinek kapcsolatai szerteágazóbbak és sokrétűbbek voltak, mint ahogy az az Investigatiók alapján vázolható. 20. Komoróczy Gy., 1944.143-159., 197-207.; a borfuvarozók fizetéséről ld. Hőgye /., 1986. 218-219.; a fuvarköltségekről Komoróczy Gy. 1944. 241-243. 21. Ld. Bácskai V.-Nagy L., 1984. 78., 81., 142. 57