Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Udvari István: Adatok Hegyalja és a zempléni szlovák, valamint ruszin falvak kapcsolatainak történetéhez

12 mérföld távolságra vannak tőlünk, munkára oda nem járhatunk, így semmiféle hasznunk nincs." A paraszti vallomások szerint a zempléni szlovák és ruszin falvak lakosai Hegyalja, Ungvár, Gálszécs, Barkó, Krivostyán, Sztára, Vinna stb. szőlőhegyeibe jártak bérmunkára. Több község Investigatiója nem lokalizálja a szőlőmunka helyét, csak arra történik bennük utalás, hogy „a falu lakosainak a közeli szőlőhegyekben módjuk van pénzt keresni". Ilyen megfogalmazással is többször találkozhatunk: Szukó „Egyesek szőlőmunkára is járnak közülünk." Pelejte: „A közeli szőlőhegyekben kora tavasztól késő őszig mindig van módunk pénzt keresni." Bánocz: „Mivel közel lakunk a szőlőhegyekhez, ott is módunk van pénzt keresni." Márk: „Nincsenek messze a szőlőhegyek, ahol pénzt kereshetünk." Bár az esetek többségében kideríthető lenne, hova is jártak szőlőmunkára a kérdéses falvak lakói, de ebben technikai okok miatt nem mélyedtem el, s csak a lokalizált adatot értékeltem, s vittem térképre.

173 Minden ötödik zempléni szlovák, ill. ruszin község Investigatiójában, több mint 60 község paraszti vallomásában, említés történik arról, hogy a település lakói Hegyalján „pénzes szőlőmunkát" 17/a. A bérben végzett szőlőmunka elterjedtsége Zemplén vármegyében már az úrbérrendezés első fázisában jelentőséget kapott. Az úrbérrendezést megelőző felmérés, az ún. kilenc kérdőpontra adott válaszok értékelését követően a zempléni rendek, ill. az illetékes vármegyei bizottság négy osztálynak megfelelően alacsony telki állományt javasolt: 14,16,18 és 20 holdas szántót és 4, 6,8 kaszás rétet. Indoklásukban többek között rámutattak arra, hogy az úrbérrendezésnek nem lehet célja az, hogy jobban segítse a jobbágynépet, mint a nemesség megtartását, fennmaradását. A királynőre hivatkozva hangsúlyozták, az úrbérrendezés célja csupán a törvénytelenségek, a szélsőséges földesúri elnyomás megelőzése. Vallották, hogy más vármegye nemeseihez hasonlóan a zempléni nemesség is megszolgálta kiváltságait, mert vagy vérrel áldozott érte, vagy jelentős pénzösszegeket fizetett érte. A javasolt teleknagyság - írták felterjesztésükben, - egyébként pontosan biztosítja a jobbágyok egzisztenciáját, mivel a vármegyében található jelentős szőlők a pénzkeresetre bő lehetőséget nyújtanak. A jobbágynép egzisztenciája, a szőlőmunkával szerzett pénz révén nagyobb telki állomány nélkül is biztosított- írták. A vármegye által javasolt telki állomány nagyságát sem a királyi biztos Brunswick Antal, sem a Helytartótanács nem fogadta el, azt 20,22,24,26 hold szántóban, s 6,8,10 kaszás rétben állapították meg. Vö. Regestrum actorum urbarialium Com. Zemplén. 1773. január 26. MOL; Protocollum urb. Com. Zemplén 1773. április 23. MOL. 52