Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században
tás mellett. A szántóföld (= 3535,91 ha) az összterülethez (= 29 323,32 ha) képest kevés (1900-ban 12,12%). Az egy főre jutó szántóterület (1900-ban 0,51 ha) megegyezik a Zempléni-hegység átlagával (=0,50 ha/fő). Az irtványföldek termőképessége - a kedvezőtlen agroökológiai potenciál következményeként - igen alacsony. Az Erdővidék falvaiban a földművelés nem öltött árutermelő jelleget az apró életkamrák szántógazdálkodása az őnellást szolgálta. 16 Az intramontán kismedencéket és a patakvölgyek kiszélesedő szakaszait elfoglaló életkamrák (pl. Baskó, Mogyoróska, Sima) élelmiszer-gazdasága soha nem tudta kielégíteni a helyi szükségleteket. Az agrártermelésben alkalmazott módszerek és munkaeszközök alapján a néprajztudósok a zempléni Erdővidéket a kárpáti jellegű gazdálkodás kategóriába sorolják. 17 A táj népességeltartó kapacitása alacsony (1851-ben 6566, 1870-ben 7037, 1900-ban 6916 ember élt az Erdővidék falvaiban). Népsűrűsége (1851-ben 22,39, 1870-ben 23,99, 1900-ban 23,58 fő/ km 2 ) csaknem 1/3-a a Zempléni-hegység átlagának. Az erdőtelkes települések munkaerőfeleslegét a 18-19. században a tokaj-hegyaljai szőlő- és borgazdaság túlnyomóan idényjellegű munkái kötötték le. d) A Hegyköz és a Zempléni-hegység legnagyobb része a honfoglalás és az Árpádok korában összefüggő erdőség volt, melyet a korabeli feljegyzések Nagyerdő néven emlegetnek. 17 A Bózsva- és mellékvölgyeire kiterjedő, 226,6 km 2-es medencetáj ősi képe a gazdasági birtokbavétel két időszakában, a 13-14. és a 18-19. században teljesen átalakult. A betelepülők - a 18-19. században szlovákok és kisebb mértékben más etnikumok - az általuk kiirtott erdő helyén a „vágásokon" alakították ki szántóföldjeiket és településeiket (pl. Vágáshuta, Kovácsvágás). Az irtványföldi szántók és a patakvölgyek (Bózsva-, Bisó-, Kemence-patak, füzérkajatai Falu-patak, a Godolya-árok stb.) kaszálórétjei - az erdőhasznosítással együtt is - csak szűkös megélhetést biztosított az itt élők számára. A Hegyköz a nagyarányú természetátalakító (kultúrtáj növelő) munkák ellenére is alapvetően erdőgazdasági terület maradt, az önellátást alig meghaladó földműveléssel és állattenyésztéssel, bánya- és 16. IkvaiN., 1981. 17. IkvaiN., 1981.;Petercsák T., 1981. 18. GyörffyGy., 1963. 40
