Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században
a kultúrtájak a hegylábfelszíneken, a lejtős-erdős-sztyepp vegetáció területén alakultak ki. 13 A kultúrtáj a honfoglalás korától fokozatosan terjedt, behatolt a félmedencékbe (pl. Erdőbénye, Fony, Tolcsva), a patakvölgyekbe és a 350-450 m magasan fekvő kismedencékbe (a Regéci-, Sima-Baskói- és Komlóskai-medence). A 1718. században, amikor a hegység belső területeinek gazdasági birtokbavétele felerősödött, a korábbi évszázadoknál nagyobb mértékben folyt az erdők irtása. A 17-19. században 11 000 kat. hold (= 63,3 km 2 ) erdőterületet irtottak ki. 14 Az irtványföldek 54,5%-át (= 34,5 km 2 ) rétek és legelők, 45,5%-át (= 28,8 km 2 ) szántóföldek foglalták el. Az erdőirtás a szlovák és ukrán telepesfalvak környékén öltött nagyobb mértéket. A 18-19. századi erdőirtás a manufaktúraipar energia- és nyersanyagellátása mellett a szántóföld- és legelőnyerés céljából is jelentős volt. A 18-19. századfordulóján a Zempléni-hegység kultúrtájai elérték optimális határukat} 5 Az irtványtelepülések szántó, rét és legelőterületei a 19. század elején stabilizálódtak. A hegység erdői - a klímaviszonyoknak megfelelően - magassági övezetekbe rendeződtek. A hegylábfelszínek (krioglacisok és pedimentek) kultúrtájai felett, kb. 400-600 m-ig a kocsány talán tölgyes, 600^700 m között a gyertyános-tölgyes, ennél magasabb régiókban a montán bükkös erdőtársulás alakult ki. A Zemplénihegység 18-19. századi faállománya (150 m 3 /ha átlagos fatömegprodukcióval és 550-600 km 2-es erdőterülettel számolva) kb. 8,2-9 millió m 3-re becsülhető. Az erdő, mint a gazdasági élet alapja, az Erdővidék mikrokörzetében a legjelentősebb (2. táblázat). A mikrokörzet erdősültsége a 19. század közepén meghaladta a 75%-ot, de egyes falvakban még magasabb erdőarányt jeleznek a korabeli statisztikák (pl. Komlóska 82%, Regéc 86%). Az Erdővidék természeti erőforrásai a komplex erdőhasznosítás (erdőkiélés) kedvező feltételeit biztosították. A mikrokörzet népe a 18-19. század gazdasági életében, földrajzi munkamegosztásában alapvetően az erdőgazdálkodással, a fakitermeléssel, -feldolgozással és -fuvarozással vett részt (pl. épület- és tűzifa, faszén, fa használati eszközök, szerszámok, 13. Varga G.-né, 1970. 14. Járási L., 1984. 15. FrisnyákS., 1987. 38
