Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)
Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18–19. században
zadban a mezővárosi ipar a szőlő- és borgazdasági komplexum szolgálatában állott, de ettől független - a helyi nyersanyagbázisra, a lokális és tágabb fogyasztópiacra épülő - ágazatai is kialakultak (kőbányászat, kőfaragás, malomkőkészítés, faipari termékek gyártása stb.). A 18-19. század fordulóján a borexport csökkenése és ennek következményeként az egész szőlő- és borgazdaság hanyatlása miatt az ipari fejlődés lefékeződött, majd stagnált. A tőkés gazdaság kibontakozási szakaszában Tokaj-Hegyalj a ipari struktúrája alapvetően nem változott, de egyes kézműipari, majd gyáripari termékeivel továbbra is hozzájárult a mezokörzeten kívüli iparszegény területek (pl. a Bodrogköz, Taktaköz, Rétköz, Nyírség, Harangod) ellátásához. A gazdasági élet fejlettségével függ össze Tokaj-Hegyalj a nagy népsűrűsége és urbanizálódása. A 18. századi adatok sajnos hiányosak, 1784/87-ben három település nélkül Tokaj-Hegyalján 38 000 fős népesség állapítható meg. 9 Ekkor a népsűrűség 52 fő/km 2 , csaknem duplája az országos átlagnak (= 28,8 fő/km 2 ). A 19. századi válságjelek és folyamatok ellenére Tokaj-Hegyalj a népessége tovább növekedett (1851 = 55 999, 1870 = 63 663, 1900 = 79 242). A mikrokörzetben két településsor alakult ki: az első a peremlépcső Bodrog-parti szélén (pl. Tokaj, Olaszliszka, Sárospatak), a második a szőlőhegyek lábánál (pl. Mád, Erdőbénye, Tolcsva). A Bodrog menti falvak és mezővárosok - mivel a geográfiai feltételek itt változatosabbak - a 18-19. században többféle szerepkört (funkciót) láttak el, mint a hegylábi települések. A Tokaj-Hegyalján húzódó „vásárvonal" legjelentősebb kereskedővárosai Szerencs, Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely. Tokajban a legfontosabb városfejlesztő tényező a piacközponti szerepkör volt, melynek alapját a tiszai átkelőhely, a régiók közötti áru- és személyforgalom, továbbá a Hegyalja bortermelése képezte. A mezővárosok védelmi (katonai) jelentősége a Rákóczi-szabadságot követő időben gyakorlatilag megszűnt (Tokaj, Szerencs, Sárospatak). Tokaj-Hegyalj a mezővárosai a középfokú iskolák létesítésével és fenntartásával - távolabbi területekre is kisugárzó - művelődési-oktatási feladatkört is elláttak. Kiemelkedő tudományos-kulturális központ Sárospatak, a magyar nemzeti művelődésnek egyik legősibb oktatási intézményével. 9. DanyiD.-Dávid Z., 1960. 32