Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Takács Péter: Az úrbérrendezés Mádon

malom. Ezért őrölni a Hernád vizén forgó malmokba jártak két­három mérföldre, ahová a fuvarosok egy-egy zsák életet egy-egy máriásért vittek el, s ezt a költséget emelte a magas őrlési vám. Mindezekhez járult, hogy a mádiak vallomása szerint a hernádi malmok rosszul is őröltek. A várost nagy veszteség érte - a mádi úrbéresek vallomását idézem - a „mostanságh nagyon meg szaporodott" zsidóság miatt. Korábban ugyanis egész évben béreltek a lakosok egy földesúri korcsmát, de ennek már 1772-re semmi hasznát nem vették, ezért felhagytak a bérlettel. „Emellett - folytatták panaszaikat a korabe­liek - meg irt sok zsidóság töbnyire árendások és korcsmárosok lé­vén, külső és vidéki helyekrül sert és pályinkát, magok szükségére is a lakosoknak bé hozni nem engedik, hanem tetszések szerint, akár olcsó légyen az árpa és gabona, akár drágább, az italoknak árát egymásközt meghatározzák, s úgy a szerint kintelenittetnek a sze­gény lakosok, szakmányos vinczellérek és munkások magok ener­vatiojávai, tőllök az italt drágán venni." De itt még nincs vége a pa­nasznak: „az piaczbul élő sok zsidóság miatt - keseregnek a vallo­mástevők - a szegénységnek piaczon is mindent drágábban kell venni." Külön kárára van a lakosoknak, hogy a „Quártély-Ház fundus­sátul" is meg kell fizetniük a földesuraknak a telekbért, 8 magyar fo­rintot és 62 dénárt, holott ennek nemhogy hasznát vennék, inkább kárukra van. A felidézett vallomások nyomán egyértelműen megállapíthat­juk, hogy Mád úrbéresei nem folytattak rendszeresen szántó-vető foglalkozást, bár az Investigatioban is megemlített 10 köblösnyi kö­zösségi szántóföld mellett, az úrbérrendezés alapdokumentumai­hoz csatolt előzetes összeírás szerint Mihályi Jakab főbíró, Bodnár János hites személy, valamint Kalitzky György és Szepesy István „usuáltak", használtak szántóföldet is. Négyen összesen 20 pozso­nyi mérő vetőmag alá valót. Tizenhat lakos kaszált Mád határában rétet, családonként 1-2 embervágónyit. A 16 családfő összesen 34 embervágót, akik közül Göntzy András egymaga 4 kaszásnyit, Herditzky János hites személy pedig 5 kaszásnyit takarított be min­den évben. A 150 belső fundust bíró zsellérháztartásnak azonban a szántókon és réteken semmiféle határbéli haszonvételük nem volt. „Nec agri, nec prati!" - „Sem szántó, sem rét!"- állapították meg az úrbérrendező biztosok. 10

Next

/
Thumbnails
Contents