Bencsik János - Viga Gyula szerk.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 22. Miskolc, 1965)

Bencsik János: Mád társadalma

helységek határán - kiskepébc szegődtek, két család összefogott, s kisebb gazdáknál elvállalták az aratást. Ugyanott harmados kukoricához is hozzájuthattak, s a termésen egy-egy malackát hizlalhattak. A kapások étkezésének gerincét a kenyér-szalonna képezte. Lenézték, akinek még az sem volt. Rendszerint nyárson, sülten fogyasztották. Akinek üres volt a tarisznyája, még a vincellér is hazaküldte. Ezért követ tettek bele a nagyon szegények, hogy ne essenek el a keresettől. A munkásember télen favágással foglalkozott. Az erdőt járta. Egyik ritkított, a másik pucolta az erdőt. így jutott tüzelőhöz. A legszegényebbje háton hordta a tüzelőt. Külön réteget alkotott a kisiparosság. Számuk alapján ítélve súlyuk és szerepük volt a településen, a település társadalmában. Részvételükkel működött az Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1895től). Társasági életüket az Iparoskör szervezte, irányította. A mádi iparos ifjúság emlékezetes műkedvelői előadásokat szervezett. Az 1920-as évektől a Barna família kádárüzemet tartott fent. Ebben bizonyos szakosodással gyártották az új hordókat. A magán kádárok jobbára a szüret előtti javításokra vállalkozhattak. Az egyik kőműves (Jankóczi) nagyvállalkozó volt; a vármegye útjain, hídjain dolgoztatott. A többi kisiparos a hagyományos, kézműves keretek között dolgozott. • Kisiparosság megoszlása szakmák szerint Szakma 1900 1910 vándoriparos kovács lakatos egyéb fém gép-és hajójavító asztalos egyéb fa szabó cipész és csizmadia egyéb bőr papír sütőipar hentes és mészáros szesz 1 17 17 4 5 3 3 3 8 13 6 19 29 11 19 42 40 14 4 1 5 2 12 10 1 101