Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Lajos Árpád emlékezete : születése 75., halála 10. évfordulóján rendezett emlékülés anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 21. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Lajos Árpád, a népi gyermekjátékok kutatója

S nem véletlen, hogy az 1950-es évek Népművészeti, majd Népművelési Intézetének országos mozgalma számára Lajos Árpád állított össze máig sem avult, a népi sportjátékok gyűjtéséhez szánt útmutatót.

6 Azt viszont már — finoman szólva is csak — fájlalni lehet, hogy a gyűjtött anyag különböző átszervezések és egyéb körülmények folytán elkallódott, megsemmisült, vagy került fiókok, szekrények feltáratlan mélyére.

7 Mindezt tudva és figyelembe véve tartjuk fontosnak Lajos Árpád (és az énekes-táncos játékok dokumentálását végző Schandl Vilmosné) 1957-es, újabb önálló kötetét, a Borsodi játékok-a\? A Bakos József-íéle, hányatott sorsú, mátyusföldi játékokat közreadó munka után

9 még hosszú ideig tartó publikációs „apály

"-ban Lajos Árpádék e kötete (a szintén „vidéki" Csete Balázséval együtt) ismét nem mondott le arról, hogy hacsak a hatalmasra duzzadt megye egy részéből származó példatárral is, újra lehetőséget nyújtson a játékkultúra szó szerinti közzé tételére. Néprajzkutatóként is fontosnak tartotta itt ismét megfogalmazni a gyermekjáték lényegének azokat az elemeit, amelyek figyelmen kívül hagyása a játékos gyerekről, a játszó emberről alkotott közgondolkodásunk vagy az átlag-pedagógia negatív ítélkezését erősíti méltatlanul. ,,A játék, különösen a társasjáték a gyermek Íratlan kultúrája, mely az iskolai műveltség megszerzésével párhuzamban végigvonul a gyermek életén és formálja azt. Elismerjük és néha hangoztatjuk a játék nevelő értékeit, az együttjátszás törvényeit, a közös célért való küzdést, a gyengébbek segítését, ... de hovatovább odajutunk, hogy nem tudunk mit játszatni a gyermekkel. A játék eltűnése a testnevelésből szomorú tünetté vált. Adjunk hát játékot a gyermeknek, helyesebben: adjuk vissza néki a játékot! A tornaórák legalább egyharmadát játékra kéne fordítani. Ebben a keretben ajánlom a népi játékok tanítását."

10 - fogalmazta meg 1957-ben, s ma is aktuális tanulságként Lajos Árpád. Lajos Árpádnak a népi játékkutatásban és -rendszerezésben kialakult szemlélete a később elméletileg is kifejezett módszertana itt már világosan felismerhető. Közbevetőleg jegyzem meg: Lukácsy András 1964 óta több kiadást is megért Népek játékai című könyvének magyar anyagában — habár a szerzőszerkesztő forrást nem mindig jelölt — több, Lajos Árpádtól ismert mozgásos-, ügyességi játék lelhető fel.

11 Lajos Árpádnak a Herman Ottó Múzeum 1968-as évkönyvében közreadott munkája, a Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez, több szempontból is figyelemre méltó.

12 ő itt a játékot a 6-12 éves gyermekek életének legfőbb tevékenységeként jelöli meg, felhíva a figyelmet a gyermeki játékkultúra funkciójára: a művelődés gyakorlására, a társadalom műveltségi elemeinek elsajátítására. Első olvasatra hiányolhatjuk a kisgyermekkor játékait, s így ennek folklorisztikus elemet teljesen elhagyó tárgyalásmódot, de alaposabban szemügyre véve feltárul a hagyományos és mai gyermekélet legaktívabb időszakának modellként való értelmezése. „. . . a játszó gyer18