Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

nagy kerttel, udvarral, gazdasági épületekkel. A termelőszövetkezetben brigádvezető, házát újjáépítette, gyerekei tanultak valamilyen szakmát, lánya érettségizett, egyik fia autószerelő, a termelőszövetkezetben sofőr. 3. csoportból (nagy ugrás felfelé): B. B. 58 éves. Földet a földosztáskor kaptak. 1947-ben a fogyasztási szövetkezet egyik megalapítója volt. 1963-71 között tanácselnök, jelenleg a vegyesbolt vezetője. Gyermekei Miskolcon dolgoznak, ott is laknak, egy közülük boltvezető, egy szakács, egy cukrász és egy villanyszerelő. Jelenleg is a község egyik vezető egyénisége. 4. csoport (lefelé mobil): K. T. B.-né 69 éves. 1945 előtt 14 hold földjük volt. 1960-ban beléptek a termelőszövetkezetbe, egy évig dolgozott ott a férje, mint kocsis, utána éjjeliőr lett Miskolcon. Jelenleg egyedül él régi házukban, nyugdíját alkalmi napszámmal egészíti ki. 5. csoportból (lefelé, majd felfelé mobil): É. L. lányai. Egyikük 1940-ben, másikuk 1949-ben született. 40 hold földjük volt. A lányok nem tanulhattak, segítettek a mezőgazdasági munkában. A termelőszövetkezetbe nem léptek be, Miskolcon a szolgáltatásban dolgoznak, építkeznek, egyiknek autója van. 6. csoportból (felfelé, majd lefelé mobil): T. D. 83 éves. 1945 előtt alkalmi napszámosságot vállalt és summáskodott. 1949-ben tanácselnök volt, s ezt a tisztséget 1963-ig, nyugdíjazásáig ellátta. Házát nem újította, nyugdíjazása óta teljesen kiszorult a község perifériájára, háztáji szőlőjét műveli, apróbb házimunkákat végez otthon. Ritkán elhívják előadást tartani a felszabadulás előtti kommunista agrárproletárok életéről. Ma is harcos, friss szemmel nézi a községben végbemenő változásokat, összegzésül nézzük meg a község egészének társadalmi fejlődési irányultságát, különös tekintettel a mobilitásra. Az aránylag kedvezőtlen helyzet abból adódik, hogy a lefelé mobil rétegbe tartozók száma nagy (20%), de az azonos szinten élőké is igen jelentős, ennek kétszerese (40%). Mindkét réteg helyzetét alapvetően generációs hovatartozásuk határozza meg. A társadalmi fejlődés akkor a legegészségesebb, a legstabilabb egy adott községben, ha egyre nagyobb az aránya a felfelé egyenletesen mobilok csoportjának. Ez községünkben a lakosságnak megközelítően 1/3-át teszi ki. Erősen gyengíti azonban a fejlődést a nagyszámú lefelé mobil csoport, amelyben a község egészségtelen fejlődésének, pontosabban a község kihalásának, megszűnésének jeleit kell látni. Hiszen az elköltözőnek igen nagy része csupán kényszerűségből vállalta a lakóhely változást, a jobb munkakörülményeket és munkalehetőségeket kereste. Napjainkban, úgy látszik, a tendenciák afelé mutatnak, hogy a község fokozatosan megszűnik, bár meg van a lehetősége annak is, hogy tovább 38