Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

Ez az oka annak, hogy átmenetileg a termelőszövetkezeten belül tovább éltek a korábban kialakult társadalmi rétegek. A művelési ágak arányában a legnagyobb változás éppen az 1945 utáni időszakra esik, ekkor csökkent le a szántóterület nagysága mintegy háromnegyedére, s emelkedett a gyümölcsös területe mintegy ötödével. Ha a kenyérgabona vetésterületének módosulását nézzük, egyértelmű a folyamatos csökkenés a takarmánynövények javára. Majdnem 20 év alatt 10%-os a csökkenés. Az adatok nagymértékű csökkenést mutatnak a kukorica vetésterületében is. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint Borsodgeszten 251-en dolgoztak a mezőgazdaságban.

19 A termelőszövetkezetben munkaegységre dolgoznak és pénzbéres elszámolás van. Az a termelőszövetkezeti tag, aki a növénytermesztésben dolgozik, Borsodgeszten 2000 forint körüli havi keresettel rendelkezik, amihez természetbeni juttatás is járul (1977-ben például 6-8 q termény). A község közvéleménye is azt tartja ideálisnak, ha valakinek állandó munkája van a termelőszövetkezetben: „Annak jobb most, aki állandóan a termelőszövetkezetben van, állandó munkás, jószággal van, traktoros vagy brigadéros, jó fizetése van, annak jó, nem annak, aki csak az időt nézi, lehet-e menni dolgozni." Mostanában egyre nagyobb jelentőséget kap a termelőszövetkezetben a szőlő- és gyümölcstermesztés. Részben ezekre a termékekre épült Sályban a palackozó üzem, amely igen jelentős, egyrészről mert a felesleges munkaerőt leköti, másrészről pedig a tsz-en belüli munkalehetőséget differenciálja. E differenciálódás az alapja a község társadalmán belüli különbségeknek, amelyekről a következő fejezetekben részletesen szólunk. A háztáji kezelésben lévő szőlők és gyümölcsösök rohamos pusztulása kezdődött meg az utóbbi években a községből történő nagyarányú elvándorlással egy időben. Csak az idősebb generáció gondozza a szőlőket, s az elköltözött fiatalok csekély hányada, amelyik 1970 előtt költözött el a községből. A gyümölcsfákról nem szedik le a termést, csak annyit, ami saját szükségletükre kell. Nem egy adatközlő emlékszik korábban saját tulajdonú -jelenleg háztáji - szőlőben lévő gyümölcsfáira, mint 2-3 évtizeddel ezelőtti egyik legfontosabb készpénzforrására. Sőt, ma is úgy becsülik meg a termés mennyiségét, a fa értékét, hogy hány forintot lehetne belőle kiárulni. Ez azonban nem adna rendszeres jövedelmet, a folyamatos, s az állandó készpénzbevételt pedig akadályozná a gyümölcsfák rendszeres gondozása. Egyszóval a gyümölcsadta lehetőségek háztáji módon történő kihasználása egy olyan életmódot, egy olyan életformát feltételez, amely a gazdaság, a háztartás adottságaira épül, a kisárutermelő gazdaság adottságaira. Éppen ez az oka másrészről viszont, hogy nagymértékben megnőtt a szarvasmarha-állomány a háztájiban. A szarvasmarha-tenyésztés a tejhozamra alapszik. Szinte saját szükségletre nem is tenyésztik, csak eladásra.