Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

(2000-2000). A gyümölcsösnek jövedelem-kiegészítő szerepe volt, piacra hordták a gyümölcsöt Miskolcra, Mezőkövesdre, sőt eleinte a Diósgyőri Vasgyár is jó eladóhelynek bizonyult. Háton, szekéren, később kerékpárral, autóbusszal (1958-tól) vitték a gyümölcsöt a városokba eladni. Általában a háztartás, a konyhaszükségletek hiányzó cikkeit fedezték a gyümölcs árából, de számottevő a ruhaneműek vásárlása is a gyümölcs árából. 1945 után megtörténtek bizonyos társadalmi mozgások: földterületek cseréltek gazdát, ki eladta a földjét, ki elcserélte a szántót szőlőre, a 25 holdnál nagyobb földterülettel rendelkezők igyekeztek megszabadulni fölös földjeiktől. Az igaerő számához igazodott a gazdasági eszközök, gazdasági gépek birtoklása. A gazdasági eszközök száma, minősége társadalmi szintkülönbséget jelzett, a gépek megléte pedig egyértelműen a legfelső réteghez köthető. 1945-ben kilenc vetőgép volt a községben, név szerint lehetett azonosítani a legtöbb földterülettel rendelkezőket. Magtakarója 15-20 gazdának volt, cséplőgép kettő volt a faluban; az első világháború után parasztgazdák voltak a tulajdonosok, az 1930-as években az egyik tulajdonos volt csak parasztgazda, a másik egy vállalkozó szellemű kovács. 1945-ben ugyancsak két cséplőgép van a községben, az egyik tulajdonosa nagybirtokos, a másik kovács.

16 v A századfordulón következett be az a gyökeres változás a termelőszerkezetben, amely a község mezőgazdaságának szerkezetét jellemezte 1945-ben is. Ekkor váltotta fel ugyanis ezen a területen a zöld ugar a fekete ugart, ugrásszerűen megnőtt a takarmánynövények mennyisége, mely az állattartás fellendülésének az alapja. A jelentős mértékű állattenyésztés aztán megváltoztatta a termelt növények vetésarányát; csökkent a gabona vetésterülete, s növekedett a takarmánynövényeké. A gazdálkodás profilja a következő volt: - kialakult egy fejlett árutermelés; szőlő- és állattenyésztés, valamint olyan szántóföldi növénytermesztés, amely biztosította a megélhetést és kiszolgálta az állattenyésztést. Az egykori rendi társadalom formai nyomai még a 60-as években is élénken éltek a parasztság emlékezetében: nemes, zsellér megnevezéssel illették a leggazdagabb és legszegényebb réteget, tekintélyes gazda az volt, akinek „nyomásban" volt a földje. Ugyan alapos jelentésváltozáson mentek át a fent idézett kifejezések, lényegében az egyes rétegek egymáshoz való viszonyát ugyanúgy mutatták a 40-es években, mint a rendi társadalomban. 1960-ra, közvetlenül a termelőszövetkezet megalakulása előtti időre a birtokmegoszlás a következőképpen alakult.

17 10-24 hold 31 gazdaság 16,75% 5-10 hold 85 gazdaság 45,94% 0- 4 hold 69 gazdaság 37,29% 26