Molnár Mária: Egy Borsod megyei község társadalmi átrétegződése : Borsodgeszt : 1945-1978 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 20. Miskolc, 1965)

alatti társadalmi rétegbe tartozó, a földreformot követően középparaszt lett, az átlagos szintbe került át. Apja fél hold szőlővel rendelkező pásztorember volt. ő maga 10 évig cselédkedett, 21 éves koráig, amíg meg nem nősült. Azután egy ideig szakmányosként dolgozott feleségével, 1929-től pedig csordás, postás, éjjeliőr. A földosztáskor 3 hold földhöz jutott, s a fiával együtt kezdett el gazdálkodni. Több mezőgazdasági szakkönyvet beszereztek, fia mezőgazdasági iskolába járt. Vállaltak hozzá néhány holdat felesbe, s a gazdálkodás eredményeképpen 1960-ra 6 hold földjük, 4 ökrük és számos egyéb állatuk lett. „Mikor tsz lett, sírtam mint egy gyerek, nem akartam belépni." Házukat újjáépítették, modernizálták. A másik példánk szereplője még ennél is nagyobb lépést tett, szegényparaszti, átlag alatti rétegből a legfelső, az átlag feletti rétegbe került: B. S. néhány holddal, eredetileg pár száz négyszögöl szőlővel s egy kis házzal rendelkezett, szaktudása révén vincellér lett. A falu paraszttársadalma körében természetesen a vincellérségből adódó tekintélyt nem sorolták egy szintűnek a többihez, mivel nem volt mögötte a szükséges nagyságú földterület. Bár 1945 előtt is szépen gyarapodott anyagilag, a szegényparaszti szint legmagasabb fokánál feljebb nem juthatott el. A földosztás után azonban megfelelő mennyiségű munkaeszközzel rendelkezett, és az egész faluban kimagasló szaktudással rendelkezvén, gyerekei segítségével (egyik boltos, másik varrónő) nemcsak földterületét tudta növelni több mint 8 holdra, hanem házát is kicserélte. A főútvonalra került, az 1945 előtti legelső gazda házába, s ezzel az egész falu szemében kivívta az első gazdák között a helyét. Hozzájárult még ehhez az is, hogy az újat, az új öltözködést, az új ételeket, de mondhatjuk, hogy az új életformát ő, illetve a vele egy háztartásban élő lánya, valamint a fia és annak családja közvetítette illetve képviselte a faluban. A községünkről megrajzolt kép az adatgyűjtés idejében (1978) még a mozgásban levő társadalomra jellemző. Éppen ezért sok esetben csupán a tendenciák megrajzolása volt lehetséges. Az elmúlt két-három évtizedben igen jelentős volt az elvándorlás. E nagyarányú elvándorlás csak részben jelzi a mezőgazdaságból az iparba való elvándorlást, mivel a helyi tényezők következtében a község fejlődése megállt, így a mezőgazdaságban tovább dolgozók egy részét is elköltözésre késztette. Hiányoztak a községben az infrastruktúra fejlődéséhez szükséges lehetőségek és feltételek. Ez a hiány sodorta el a lakosság jelentős hányadát a környező helységekbe. A disszertáció a községből szemlélve elemzi az elvándorlás, elköltözés okait, körülményeit. A községben maradt lakosság vizsgálatát még tovább szűkítve, a közösségből kiindulva végeztük el. A községben 1945 előtt létezett egy közösség, amely elsősorban gazdasági közösség volt, erre épült egy társadalmi rétegződés, amelynek legfontosabb kialakító tényezője egyre 9