Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Janó Ákos: A Bodrogköz néprajzi irodalma

Sárospatak vidékén a néprajzi gyűjtés igen korán megindult. Az első magyar népmese gyűjtemény és a világi nótákat tartalmazó kéziratos énekeskönyvek a XVIII. század végén Sárospatakon keletkeztek. A múlt század közepén ide került Erdélyi János munkássága újból lendületet adott a népköltészeti anyag gyűjtésének. A Népdalok és mondák köteteiben a gyűjtés helyére vonatkozóan csak „Zemplény" megjelölések vannak, a közölt dalok között azonban minden bizonnyal több a Bodrogközről származik. Herman Ottó A magyar halászat könyvében (1887-88.) jellegzetes bodrogközi háló (gyalom) használatáról számol be. A század végén Geöcze Sarolta hívta fel a figyelmet a Bodrogköz színes, gazdag népi hagyományaira (1896.a. és b.), amelyek a század második felében történt lecsapolások és folyószabályozások (Mailáth József, 1896.a.) utáni nagy életforma változással éppen az átalakulás szakaszában voltak. (Geöcze Sarolta, 1896.b, 1900,1901.a. és b.) ő még látta, közvetlenül tapasztalhatta a lápi világnak azokat a jellegzetes vonásait, a réti ember életmegnyílvánulásait, amelyeket az utána következő kutatók nagyrészt csak szájhagyomány alapján rekonstruálhattak. Az Ethnographia XXIV. évf.-nak (1913.) 251. oldalán kapunk hírt a Folklór Fellows magyar osztálya első vándorgyűléséről, amellyel az újból fellendülő népköltési gyűjtő mozgalom ismét Sárospatakhoz kapcsolódik. A Bodrogközről korábban gyűjtött mondák és legendák addig nem hiteles lejegyzéssel, hanem irodalmi feldolgozásban láttak napvilágot (Fischer Ármin, 1897, Balásy Dénes, 1898, Berecz Károly, 1901. és é.n., Péter Mihály, 1901.). A sárospataki iskola vezető tanárai közül Deák Geyza, Nóvák Sándor és Harsányi István már egy-egy kötetre terjedő eredeti népköltészeti és szokás anyagot küldtek a megalakuló társaság részére, amelyek gyűjtésében hittanhallgatók, joghallgatók, gimnáziumi tanulók és tanítóképző intézeti növendékek is részt vettek. A munka tovább folytatódott, s a következő évben már 33, többnyire egész köteteket kitevő pályamunkát juttattak el erről a vidékről a szervezőknek. Ezek nagyobb része ma a Néprajzi Múzeum Adattárában található. A gyűjtést az 1930-as években Ujszászy Kálmán vezetésével a kollégium faluszemináriuma folytatta, amelynek anyagát a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Adattára őrzi. (Ujszászy Kálmán, 1934, 1936, 1939, 1947.) A faluszeminárium kiadatlan, kéziratokban található gyűjtéseit a Bodrogköz bármely néprajzi témáját kutató szakemberek máig sem nélkülözhetik, de bőséges adatokkal szolgálnak azok a honismereti mozgalom helyi munkásai számára is. A néprajzi szakemberek érdeklődése területünk iránt csak az 1920-as években indult meg. Bátky Zsigmond (\930.),Ecsedi István (1925.a. és b.), Ébner Sándor (1924,1925, 1926, 1929.a. és b, 1931.a. és b.) módszeres gyűjtéseket végeztek a Bodrogközben, a korábbi, főként népköltési termékek mellett figyelmük az anyagi kultúra területére is kiterjedt, megfigyeléseik eredményeként alapvető értékű tudományos dolgozatokat publikáltak. Az itt járt