Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)
Kováts Dániel: A Bodrogköz népnyelvi sajátosságaiból
a biróunál, ha a községházán, továbbá jövök a bíróunul,ha a lakásáról jövök, s bíróutul, ha a községházáról. A birtokos személyjelezésben a 3. személyben előnyben részesítik a/-s változatot (például: zsebje, ablakja). Az igeragozásban ma is élnek az archaikusabb alakok. A tárgyas ragozású egyes szám harmadik személyű rag a mély hangrendű szavak esetében is -/' (például: nyiti, vári, adi), sőt más személyben is előbukkan ez a rendhagyó ragozás (például: aditok, várik). A többes szám első személyű tárgyas igealak kijelentő és felszólító módja megegyezik (például: vigyük, kössük). A kijelentő formát használják a feltételes alak helyett is, adatközlőink egy része még a vigyük szóalakot mondta a vinnénk helyett. Az -/ személyragot illesztik az egyes szám második személyű igealakhoz nemcsak az ikes igék esetében (például ifogol, juthatol, tudol, mondói). A kelletett szóalakban kétszeresen alkalmazzák a múlt idő jelét, a jövőre vonatkozóan meg így mondják: kellesz. Megvan a viszen, teszen szóalak a köznyelvi visz, tesz helyén. A szóképzésben a -né, -nő elemek között nem tesznek különbséget (tanittóné = 'tanítónő'), s az -it képzőt röviden ejtik (például: tanit, állit). Mondattani sajátság, hogy az alany és az állítmány egyeztetése eltér a köznyelvitől. Többes számú alany után gyakran használnak egyes számú állítmány t (például: Ezek a puják nagyon okos, Ezek a csizmák nagyon piszkos, Eszébe jutott a malacai - mondták gyűjtőinknek). A határozatlan számnév után rendszerint többest mondanak (például: Sok népek vóutak ott), s a birtokon is jelzik a birtokos többségét (például: A Jóuzsiék disznóujok). A határozóragoknál említett jelenséghez kapcsolódik, hogy a hasonlító határozó mellett a -tói, -tői viszonyrag áll (például: vénebb tüllem, nagyobb ettül a hásztut). Az okhatározói miatt névutó helyett a végett névutót használják (például: Az Erzsi végett nem kaptunk segéjt). Az okhatározói mellékmondatban a hogy kötőszót 'mert' értelemben is megtaláljuk (például: Megverte a tanittóu, hogy nem tutta a leckét). A bodrogköziek nyelvében szép számmal találhatók ma is tájszók. Egy részük ún. alaki tájszó (például: orsó, keleb, vidla, aszat, bijjog, haluska, huncfut, lapta, singér, verse, fázik, ficfa), élnek azonban valódi tájszók is, amelyekből — minthogy nagy részük kihalóban van - érdemes volna tájszótárt készíteni. A fiatalok nyelvjárási táborában a más vidékekről idejött főiskolások nagy érdeklődéssel jegyezték, hogy Pácinban sure a kötény, lajbi a mellény, ujjas a zakó, pendej a szoknya, lábravalóu a hosszú férfi alsónadrág, és hogy a létra láptóu, a kolomp kongóu, a lábas krajszony. Különösen a népi gazdálkodás, a paraszti háztartás témaköreiben bukkannak elő gazdagon a tájszók. Lexikai gyűjtőívünk például a földhasználattal kapcsolatos szavakat tudakolta. Ismét bebizonyosodott, hogy a bodrogközi ember nem használja az ugar szót, inkább mond helyette tallóu-t, pallag-ot, hevert főüd-et, s nem ismeri a más vidéken elterjedt fűtiltás-t, páskomot, korlátozottabb körben 48
