Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: A Bodrogköz népi építkezésének vázlata

kevés falu található, azok is egymástól távol fekszenek. Az észak-északnyugati rész, ill. a Bodrog folyó mente viszont sűrűn lakott, nem ritkán 1,5-2 km-re követik egymást a falvak. Oka abban keresendő, hogy a déli-délkeleti mocsaras részeken csak a kiemelkedő homokhátakon volt lehetőség a megtelepedésre. Cigánd pl. a hajdani árvíz vízszintje felé emelkedő nagyobb kiterjedésű szigeten telepedett meg. A sziget két kimagasló pontja volt Kis-és Nagy cigánd központja, s a központban felépített templom köré épült a falu.

14 A Bodrog településsűrűsége pedig azzal magyarázható, hogy a Bodrog medre kialakultabb, nyugodtabb volt, mint a medrét gyakran változtató, szeszélyes áradásaival jobban fenyegető Tiszáé. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a bodrogközi falvak döntő többségénél — minden hátránya ellenére - mégis mindig a víz volt a legfontosabb telepítő tényező.

15 A homokhátakon, a rendelkezésre álló szűkös területek miatt halmazos, igen kusza településszerkezet a jellemző. Fokozatosan haladva észak felé, egyre több az utcás, rendezett falukép, az észak-nyugati részeken a patak vagy az erecske nyomvonalát követő utifaluval is találkozhatunk. A múlt század végi lecsapolások fokozatosan felszámolták az egyes falvak elzártságát, a halmazosodást. Számtalan adat, földrajzi név, térképek, a népi emlékezet utal arra, hogy a Bodrogközben, főleg a Bodrogzugban és a Tisza mentén számolnunk kell a kétbeltelkességgel.

16 Tiszakarádon pl. a dűlőneveken kívül a szűk, apró belső telkek is emlékeztetnek erre. Ugyanitt a régi kertségek területén utcás, keresztutcás, kertes, nagy tel kű lakónegyedek alakultak ki a lecsapolások után. Cigándon, Visson, Kenézlőn és Zalkodon is emlékeznek még arra, hogy a lecsapolások előtt a belső telkeken nem volt kert, ill. gazdasági udvar, az ólak, istállók, csűrök a falun kívül, a kevésbé vízjárta helyeken épült kertségekben álltak. A kertes települések kialakulását egyrészt a természetföldrajzi viszonyok magyarázzák, de a szomszédos alföldi területek kulturális hatása sem elhanyagolható. Ugyancsak ezen a tájon, a Tisza árvízterületén majdnem minden családnak volt un. „tiszakertje". A tiszakertben főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Gyümölcséréskor un. „kertpásztorokat" választottak, akik feladata a gyümölcs tolvajoktól való megvédése volt. Minden tiszakerthez tartozott egy gyümölcsaszaló is, ami egy földbeásott kemencéhez hasonlított. Elülső része volt a „peckának" nevezett gödör, ahonnan a kemencét fűtötték. A hátsó részét vékony vesszőkből font „liszkával" takarták be, melyet megraktak felszeletelt gyümölccsel, s alatta óvatosan tüzeltek.

17 Az egy bel telkes településeken a szalagtelkek beosztása a következő volt: Az utcához legközelebb állt a hosszú ház, előtte nem ritkán előkerttel. A ház végében tehén és lóistálló, ami sokszor egy fedéllel épült a lakóházzal. Ezek után következtek az ólak, szinek, félereszes építmények. Az udvaron hátul, párhuzamosan az utcával állt a csűr vagy a pajta. A házzal szemben ás30