Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bodrogköz néprajzából : az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 19. Miskolc, 1965)

Siska József: A Bodrogköz népmozgalma

31. Péter Imre -Molnár János .Kháiyhéimeic 700 éve, Királyhelmec. 1969. 65., Dan­kólmre i.m. 151. 32. Saját gyűjtés alapján. 33. A tájegység lélekszámának alakulásáról 1787-ig csak tájékoztató jellegű adata­ink vannak. Valter Ilona i.m. 33.oldalán megbecsülte a XVI. századi Bodrogköz lakossá­gát. Egy háztartás létszámát 5 fó'nek vette. Ezek szerint 1541-ben 3360-an, 1546-ban 4343-an éltek a tájegységen. A legnagyobb létszámú Helmec és Lelesz volt. 1598-ban a fenti szorzószám felhasználása alapján 7418 fővel számolhatunk. 1696-ban a sorozatos pusztítások következményeként 6000 főre esik vissza a lélekszám. 1787-ben a konszoli­dáció már 17565 embernek teszi lehetővé a megélhetést. A tájegység lélekszáma ezután tovább nő. Süli Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között című írásában (Borsodi Levéltári Évkönyv III. 35-76.) részletesen elemzi az oko­kat. 1844-ben 29453, 1890-ben 43905, 1940-ben 65263 fő a Bodrogköz lakóinak szá­ma (szlovákiai részé: 29389, magyarországié: 35874). 1945-ben: Tiszasalamont Szovjet­unióhoz csatolták. Csehszlovákia visszakapta a Trianon által neki ítélt többi helységet. A csehszlovákiai rész lélekszáma 1945-1980-ig 6500 fővel nőtt: szlovákok és ruszinok bete­lepítése miatt (1940-es állapothoz viszonyítottan). A magyarországi területé pedig 5300 fővel csökkent. A lakosságszám tehát tükrözi a két országhoz tartozó tájegységrész gaz­daságföldrajzi helyzetének különbözőségét. SZEMELVÉNYEK A rendelkezésre álló levéltári források alapján két dokumentumot ismertetek a nép­mozgalmi szempontból legérdekesebbnek számító XVIII. századból. 1757. május 23^án vizsgálta meg Makoczky Mátyás dámóci és Makoczky Lukács perbenyiki jobbágy rokoni kapcsolatát egy ügy kapcsán a szolgabíró. Több dámóci job­bágyot kihallgatott, ezek közül Zelenák Pál vallomását rögzítem: „ .. .onnét tuggya a tanú, hogy egy testvér legyenek Makoczky Mátyás és Lukács, mert midőn elsőben Ma­koczky Mátyás ifijú legény korában Dámoczra gyött és ott a Dámoczi papnál, azután egynél-másnál szolgált cir. 6 esztendőkig, megházasodván úgy hozta el Lukácsot testvér atyafiát, a most Perbenyikben lakó Makoczky Lukácsot. Együtt lakván egy kevés ideig Lukács Perbenyikbe ment, ott Kálmánnál két vagy három esztendeig szolgálván meg is házasodott. Minthogy a tanú sokszor czimborált vélük: együtt szántottak, dolgoztak, mindenkitül nem eccer de többször is hallotta, hogy egymást többször testvér atyafinak vallották lenni. Szalókon, az háznál is volt az tanú Makoczky Mátyással, mikor Nagy Mi­hályba vásárra ment vele és ott Makoczky Mátyást mostohájának leánya vendégelte és ugyan ez az húga akkor mondotta Makoczky Mátyásnak, mint bátyjának: Miért lakik az Bodrogközt, mikor itt Szalókon neki jó telke vagyon az Bodó részin? Bodó Sándor nevű ifijú M sgos B.'Sennyey László Uraméknál szolgált és Dámoczra kigyött László úr részire az jobbágyokat úrdolgára hajtani, az dobrai rétre. Akkor Makoczky Mátyás behítta Bodó Sándort az maga házához s az tanú is jelen lévén megvendégelte és összeszidta tudtával: Ég-ördög adta! Ha te is úr volnál, most nem kellene nekem*Sennyeit szolgálnom, hanem tégedet! . . . Apjok Ungban, Mokcsán kovácskodott, de szolgált Imregen is és úgy ment Hegyibe Bodó Gáspárhoz, majd Szalókon az telkére szállt. Az maga erejével házikót tsi­nált. Tsináltatáskor kenyere nem lévén koldulással kereste, úgy építgette, mint idegen or­szágbéli saját keze munkája után élt..." Az apa, Petro Makovszky 1722. ieoruár 6-án a következő egyezséget kötötte Bodó Gáspárral: „Az alább is megírt Makovszky Petro, magamra vállalva mindennemű atyám­fiainak és maradékaimnak, sőt mindazoknak valakiket ez alább írt dolgok most, vagy a jövendőben akár mely úton illetne, adom tudtára mindeneknek és esküszöm az egy bi­19

Next

/
Thumbnails
Contents