Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bodó Sándor: A mesterlegény-vándorlás és a kézműves áru

A Csehországból történt betelepülések kapcsán elmondható, hogy a manufaktúrák versenyét nem álló iparágak (így a fazekasság) legényei a kézművest igénylő mezővárosainkban és falvainkban könnyen találtak megtelepedési lehetőséget. Látható tehát ezekből az adatokból, hogy egy igen heterogén személyi összetételű kézműves társadalom készítette a XVIII—XIX. században Miskolc és környéke fazekasáruját. S hogyan szembesíthető ezzel a tarka személyi összetétellel a készített kerámia minősége? A tűzálló fazekakat, lapos edényeket, fennálló öblösedényeket és kályhásmunkákat is készítő miskolci mesterek eddigi ismereteink szerint egy-egy korszakban meglehetősen homogén fazekasárut gyártottak. Jó minőségű, élénkvörösre égő anyagot használtak, a díszítésnél írókát, ecsetet alkalmaztak, s különösen a magyméretű butykoskorsóiknál előszeretettel alkalmazták a negatív dúcokkal kisajtolt, s az edények falára préselt agyagdíszeket. A gyakori applikált ornamensek nemcsak a máz nélküli edényeket, hanem a mázas butykoskorsóknak a XIX. század közepéig készített csoportját is uralják. Az ismert miskolci fazekasáruk azonban arra is rámutatnak, hogy más kerámiaközpontokhoz hasonlóan itt is megfigyelhetők az edények alapszínének zöld, világosbarna, fekete alapszín-változása a XVIII. század végétől a XIX. század végéig, valamint az applikált ornamensek fokozott háttérbe szorulása ezzel párhuzamosan és a színes, irókás díszítés előretörése.

9 A fazekastermékek azután a vásárok révén meglehetősen széles területre eljutottak. (A miskolci mesterek esetén példaként idézhetem, hogy 1806-ban egy bihari kismarjai parasztporta leltárában pl. „4 miskolci tálak" is szerepelnek.

10 összegezésképpen az mondható el, hogy a kézműves mesterségek művelőinek ifjúkori kötelező vándorlása befolyásolta a termelt áru minőségét, a vándorlás természetesen hozta magával az iparágak technikai kultúrájának közvetítését, a szakmák folyamatos specializálódását (mint a technikatörténet jelentős eseményeit). S a másik — a fogyasztói oldalról: a kézműves áruk alapvetően a közönség igényének, divat-változásainak megfelelően készültek. A fogyasztót olyan termékek vették körül, amelyeket „világot járt" legények és mesterek alkottak, s a készítmények sajátos forgalma—terjesztése (vásári-piaci értékesítése) révén sok helyről akkumulálódtak egybe. Az úri-polgáriparaszti háztartások tárgyi világának történetileg folytonos átalakulása alig vizsgált téma, amely jelentős kutatásokat igényel a jövőben az etnográfia és a kézműves-ipartörténet művelőitől is

11 9. BODÓ Sándor 1976. 165-187. 10. VARGA Gyula 1971. 8-18. 11. Vö. pl.: JARITZ, Gerthard 1979. 37-45.; HOFER Tamás-FÉL Edit 1975. 29. 67