Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A búcsúvárás

vesebben rakodtak ki, mint a kistáji, nagytáji vagy nemzetközi jelentőségű búcsújáróhelyek búcsúi alkalmával. A különösen május—júniusi és augusztus—szeptemberi nagy búcsús szezonban jó lehetőség kínálkozik arra is, hogy a búcsúi sokadalomban az évszak és a táj mezőgazdasági terményei is jó piacra találjanak. Állatvásárokra ritkán került sor. Például a máriaradnai pünkösdi búcsút említhetjük. Az ide zarándokló kunszentmártoniak pl. nagyon gyakran egy-egy idős juhászt fogadtak fel, aki az utak mentén legeltetve hazahajtotta az erdélyiektől vásárolt hosszú szőrű cigája és racka juhokat, amelyeket már a Körös-vidékén nem tartottak. A kunszentmártoniak, gazdák és szűcsök így szerezték be a bundának, subának valót. Sokkal nagyobb kereslet volt bizonyos gyümölcsfélék iránt. Egyes helyeken a búcsút, búcsúvásárt az éppen érő terményről nevezték el. Gyergyóban pl. Csomafalva Péter-Pál-napi búcsúját a gyümölcsárusokról cseresznyevásárnak is nevezték.

34 A hányipusztai Szent Anna búcsúban a századfordulón nagyon sok dinnyeárus és fokhagymaárus pakolt ki.

35 A keceli Szentháromság vasárnapi búcsút tréfásan sajátabúcsúnak, a jánoshalmi Szent Anna-napi búcsút tökbúcsúnak, az algyőit tökkápisztásnak nevezték.

36 Tökkáposztával csúfolták a csépai Jakab-napi búcsúsokat is, míg a szeged-alsó városi Havi Boldogasszony búcsúnak kovászosuborkás búcsú volt a neve.

37 A munkácsi Csernekhegyi kolostor búcsúján a Latorca partjára „dinnyével, szilvával, egyéb gyümölccsel megterhelt szekerek s más csemegeárusok állanak". Egyesek zöld és sárga uborkát vesznek, elszeletelik és megsózva cipóval, zsömlével fogyasztják. Mások pattogatott kukoricát, sulymot, vöröshagymát vesznek és esznek.

38 A baranyai Kernend augusztus és szeptemberi búcsúin szintén sok dinnyeárus volt, mint ahogy sok gyümölcskofa kereste fel Máriavölgy nyáriőszi búcsúit is. Csíkszentmártonban a Márton-napi sokadalomra, búcsúra sok kendert visznek fel eladásra. De akkorra kiforr az új bor is, éppen ezért a Márton-napi sokadalmat nagypoharúnak nevezik.

3 9 A gyümölcsáruló kofák jórészt helybeli, környékbeli emberek voltak, akik számára a búcsúi embertömeg pénzbevételi lehetőséget jelentett. Nemcsak az iparosok, kereskedők, hanem az egyszerű, többnyire gazdálkodó falusiak számára is nagyon fontos jövedelmi forrás volt egy-egy búcsú részben saját piacra vihető termékeiknek az árusítása, részben pedig a szállásadás miatt. A Pozsony melletti Mária-völgyben a már említett gyümölcskofák melletti helyi, besztercei (Zahorska Bistrice) leveses kofák, kávét áruló kofák — ők már a múlt században is feltűntek —, boros kofák és virslit áruló kofák is voltak. A radóci (Radauti) szeptember 8-i búcsút felkereső bukovinai székelyek éhségüket a piaci kirakodóvásárban csillapítottak, ahol kenyeret, cipót, puliszkát árultak. A szegedi alsóvárosi búcsúban (augusztus 5.) a szegény alsóvárosi asszonyok kovászos uborkát levével árusítottak, amely jól csilla34. TARISZNYÁS Márton 1982. 182. 35. -g- 1889. 158. 36. BÁRTH János 1980. 63.; LELE JózsefWALDMANN József 1971. 587. 37. LELE József-WALDMANN József 1971. 587.; BÁLINT Sándor 1983. 114. 38. LEHOCZKY Tivadar 1907. 149. 39. ORBÁN Balázs 1869. 43. 45