Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A búcsúvárás

egyre nagyobb szerep jutott az út menti települések lakosságának is. Különböző alapítványok segítettek a zarándokok megfelelő ellátásában, amely természetszerűleg arra vezetett, hogy a zarándokút mentén bizonyos helyeken, bizonyos iparosok és kereskedők megjelentek. S itt ne csak a testi szükségletek megfelelő kielégítésére gondoljunk, hanem nagyon korán megjelentek az emléktárgyakat készítő és árusító iparosok is.

4 Alapítványok tételében, kórházak alapításában magyar királyaink is aktívan közreműködtek. Szent István nagyobbik legendájából, s más forrásokból tudjuk, hogy a szent király zarándokházakat építtetett mind a Szentföldre, mind pedig Rómába, az apostolok küszöbéhez (ad limina apostolorum) vezető zarándokutak mentén Konstantinápolyban és Jeruzsálemben, valamint Ravennában és Rómában.

5 De nemcsak a magyar királyok, hanem más uralkodók is gondoskodtak a zarándokokról, s nemcsak a jeruzsálemi és a római utak mentén. Ugyanezt mondhatjuk el a középkori Európa másik jelentős búcsújáró helyéről, a hispániai Compostelláról is. Sőt, ugyanezt a helyzetet tapasztaljuk pl. a mohamedán szenthelyekre vezető utak mentén is.

6 A középkorban az európai jogrendnek egy sajátos, külön fejezete foglalkozott a zarándokokkal, zarándoklatokkal, ezek védelmével és szabályozásával. A búcsújáróhelyek így tehát nagy szerepet játszhattak a települések, városok növekedésében, utak kialakulásában, s vásári alkalmak megteremtésében.

7 A búcsús központok és a vásárok között tehát mindig szoros kapcsolat állt fenn, azaz a búcsúi napok jelentős vásári napok is egyúttal.

8 Míg a búcsúkiváltságok adományozása a pápa és a püspökök joga volt (s az ma is), a vásáralapítás a középkorban a fejedelem joga volt. Ez nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte így volt.

9 Több település kimondottan a búcsújára kapott vásártartási jogot. így az angliai Walsingham

10 vagy éppen a magyarországi, Hont megyei Bozók, ahol Szent István király ereklyéjét őrizték. A Szent István király napi búcsújárásokra tekintettel II. Lajos 1519-ben a szent király ünnepére, valamint a húsvét utáni első vasárnapra országos, minden szombatra pedig hetivásár tartására adott kiváltságot.

11 Vagy a szoros kapcsolatra említhetjük Szeged példáját, a szegedi vásárokat is. I. Lipót császár felújította a városnak a Szent György és Szent Mihály napjától 8 napig tartó vásártartási jogát, amelyhez III. Károly még egy Domonkos-napi (augusztus 4.) és egy András-napi (november 30.) vásárt engedélyezett. Utóbb a Domonkos-napi vásárt Ignác-napra (július 31.) hozták előre, ahonnan a vásárosok kirakodó vásárosok egyenesen az alsóvárosi búcsúra mentek.

12 4. STEFFES, Johann Peter 1934. 214.; THOEMMES, Elisabeth 1937. 54.; TURNER, Victor 1974. 225. 5. Szent István nagyobbik legendája. In: SZIGETHY Gábor (szerk.) 1982. 43.; GYÖRFFY György 1977. 302. 6. TURNER, Victor 1974. 225. 7. TURNER, Victor - TURNER, Eva 1978. 234. 8. STEFFES, Johann Peter 1934. 214.; TURNER, Victor - TURNER, Eva 1978. 183. 9. SCHREIBER, Georg 1934. 137.; TURNER, Victor - TURNER, Eva 1978. 183. 10. TURNER, Victor - TURNER, Eva 1978. 183. 11. RUPP Jakab 1870. 129. 12. BÁLINT Sándor 1977. 79. 40