Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

†Román János: A mértékek használatának vándorlása

quartale, német eredetű nevén fertály föld. Helyenként feltalálható a jobbágy házhely vagy belső telek méretadata is, így a borsodi Tilajon 1279-ben 40X40 öl volt. A külső teleknagyság eléggé változó, mert a vetőmagszükséglet szerinti méret nyolc egymáshoz közeli abaúji községben 15, 20, 23,24 köblös méretekben változott. Szinte az egész területen előfordul a belső telekkel kapcsolatban is a fél telek, félhely, negyed, negyedrész méret. A jobbágy szolgáltatások közül első helyen említjük az asztalt, asztaltartást, mint esetenként kötelező ellátási egységet. 1626. évi forrás két emberre valót, de tizenkét emberre valót is említ. Az asztaltartás mellett, de különállóan is előfordul asztal bor is, ami Fonyban például 5 iccét jelentett, s asztal kalács is, például Csoltón, ami egy egész vendégseregnek szánt mennyiséget jelentett. Szinte naturalista megközelítése egy jobbágy kötelezettségnek az ágytól, azaz házaspáronként lerovandó, ami lehetett pénz is és termény is. Az előbbi Kenézlőn például 5 pénz volt. Borvidékeken fordult elő elsősorban az ászok pénz, a házhoz bevitt nem saját termésű borok hordójáért fizetett összeg, általában 4 dénár körül. Pénzbeli taksát vagy taxát fizetett a jobbágy vagy jobb ágyiparos ilyenekért is, mint a vándor árusítás, vagy a sárospataki fazekasok esetében az agyagásás. Munkával való szolgálat kötelezettségként fordul elő a délig való szántás például Felsőmérán, Szádalmáson, s természetbeni szolgáltatásként a verő marha, verő ártány, azaz hízott, vágóállat, hogy csak Szerencset, Hernádszentandrást, Nemesbikket említsük a különböző megyékből. Pénzbeli kötelezettség volt a külbirtokosok részéről a dézmán felül a földesúrnak fizetett telekadó vagy fertőn, a latin fertumból eredeztetve, ma talán hozadéknak fordíthatnánk. A sok közül a két szomszédos zempléni falut, Tolcsvát és Vámosújfalut említhetjük ezzel kapcsolatban. A legismertebb és mindenütt előforduló földesúri váltság a tized dézma, dézsma, a latin decimából köztudottan. Előfordul egésztized, első tized, igaz tized, megkülönböztető jelzőkkel is, mint a zempléni Nagytoronyán, az abaúji Udvarnokon vagy a borsodi Harsányban. A kötelezett településrészre utal csupán az alsó dézma megkülönböztetés, mint Nagytoronyán, ahol az Alsó-szer vagy alvég tizedéről van szó. Mennyiségi megkülönböztetés természetesen a sárospataki 1643. évi fél dézma, amit húszadnak is említenek, például a gömöri Alsókálosán. Előfordul az egész quarta, vagyis a földesúri dézma negyedrésze például Vilmányban és Csarnahón, a quinta Szécskeresztúrtól Szőlősardóig és Sajószentpéterig, a heted dézma Perkupán, a nyolcad vagy octava főként szőlőterületeken, s végül a kilenced vagy noná, ami a már egyszer dézmált termés újabb dézmája volt, hogy csak Nagytoronyát, Tolcsvát, Bőcsöt említsük vele kapcsolatban. Többfélék és nagyon jelentősek, elsősorban a szőlőtermő területeken, a különféle űrmértékek. Sűrűn előfordult Sárospatakon 1618—1777. között az átalag, mint bormérték. Általában egy átalag fél akónak, azaz 88 iccének felelt meg. A Tokaj vidéki körülbelül 75 literes. Sátoraljaújhelyen 1617-ben mész mértékként fordult elő. Ugyancsak folyadékűrmérték a nevében szláv eredetűnek mondott cseber vagy csöbör. Volt 50 iccés, mai mértékkel 42,3 literes kiscseber és 100 iccés, 85 literes nagy cseber. Sárospatak környékén a XVII. század elején sűrűn feltalálható, de 1655-ben feltűnik és Tokaj, Perkupa, Sajószentpéter környékén sűrűn jelentkezik a kassai cseber is. Főként a különféle limitációkban fordul elő a csobolyó, amelynek nagyon változó az űrtartalma, a kiscsobolyó 25