Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

†Román János: A mértékek használatának vándorlása

hosszmérték, amely 1501. évi egri közlés szerint 12 col, megfelel 29—32 centiméternek. Sűrűbben található hosszmérték a lépés, királyi, helyi és közönséges megkülönböztetésekkel, s használata többnyire a nem ekés művelésű területeken, szőlő, rét, erdő jelentkezik. Az egész területen sűrűn fordult elő az öl hosszmérték, mégpedig bécsi, királyi, magyar megkülönböztetésekkel. Sztárán például 1454-ben egy belsőtelek szélessége 31 öl, Tolcsván 1594-ben egy szőlő 72X164 királyi öl. Sárospatakon 1626-ban említés történik négyszögölről is, kőfal rakással kapcsolatban. Ritkábban előforduló hosszmérték a mérföld, magyar és osztrák mérföld megkülönböztetésekkel. 1570. évi feljegyzés szerint Tokajtól Rakamaz 1/4 mérföld, Vámospércs 10 magyar mérföld. Inkább városi területeken és városkörnyéken fordul elő a rőf, többfelé például éppen helyi mértékként is, mint a sokfelé előforduló kassai és késmárki rőf. Kassán egyébként 1563-ban megtörtént a rőf ellenőrzése is. Sztárai 1454. évi adat szerint a mérőkötél 70 rőf, azaz körülbelül 44 méter. Csak elnevezésbeli különbséget jelent a sing, némely esetben hajtvány néven, s ez valamivel hosszabb is volt olykor az előbbinél. Gyakori a zempléni, abaúji, gömöri előfordulásuk, különösen az 1623—1669 években. Éppen csak megemlítjük viszont, egy sárospataki 1651. évi bejegyzésre utalva, az ujj mértéket. Többnyire a jobbágybirtok méretadataiként fordulnak elő az alábbiak. Mind a szántó- mind szőlőterületekre előfordul az ótörök eredetűnek minősített árok, szőlőterületekre sokszor egyenesen árok, szőlő-, szántóterületre néha parlagföld megkülönböztetés is található. Nagyobb részben szántóterületekre volt használatos a nyomás vagy járás, amelyre legalább tíz-tíz községet említhetnék a szemrevételezett megyékből. Tornagörgőn pedig előfordult boronanyomás. A Hegyalján és a Bodrogközben általában kétnyomásos, míg Abaújban és Felső-Borsodban háromnyomásos adatokkal találkozunk. Ugyancsak földmérték az ekés, ekealja, latin megfelelője az aratrum. Szabályozása már korán, s országosan is megtörtént, mert Kereplyén például már 1336-ban szerepel királyi ekealja, a radvánszegi 1345. évi bejegyzésből pedig nyilvánvaló, hogy egynapi szántásról van szó, ami megfelelt 1100—1300 négyszögölnek. Az elterjedési területet megint sorolhatnánk a zempléni Lasztóctól a gömöri Rimaszécsig, a borsodi Disznóshorvátig, s a szabolcsi Prügyig. Inkább szőlőterületekre vonatkozólag fordul elő a kapaalja, néha éppen kapásszőlő alakban, s jelenti egynapi munka területét, ami azonban, bizonyosan a földterület jellegétől függően is, 190-400 négyszögöl között változik. Többféle gyakorlati megoldást fed a nyíl, nyilas területmérték név. Az úgynevezett nyilas osztás 1567. évi adatok szerint például több községnél azt jelenti, hogy egy nyíl egy telekkel egyenlő, de öt faluban a tényleges nyagyság változó, kisrozvágyi 1418. évi bejegyzés pedig nyíl rétet, azaz kaszálórétet említ. Az emberi munka az alapja a különböző mívű megjelölésű terület adatoknak is. Telkibányán például egy ember mívű, Bodrogsárán öt ember mívű földterület fordul elő, Kesznyétenben s több más helyen három ember kaszálórét, Bodrogkeresztúron egynapi szőlőmunka, de jelenthet kapaalját vagy egynapi szántást is. A naponkénti mezőgazdasági emberi munka értéke korszakunkban 14 dénár körül volt. Munkateljesítmény alapján megállapított területmérték volt a kaszálórétekre a rend vagy kaszálórend, többnyire három, hat vagy kilenc kaszálórend méretekben. A jobbágy birtok egészét jelentette a telek, egész telek, helyföld, egész hely, latin nevén fundus vagy sessio megjelelölés, de volt részbirtok megjelölés is, mint fél hely vagy félhelyes, latinul media, s negyedrész, latinul 24