Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

A fejezet bevezetőjében felvázolt mészkővonulat erdélyi szakaszáról viszonylag keveset tudok. Csak az élesdimesz alföldi jelenlétéről vannak egyenlőre adataim. „Nádudvaron román meszesek nagy, széles és hosszú ponyvás szekérrel jöttek. Élesd környékéről hordták a jó, szapora, fehér és tiszta, az ún. élesdi meszet Leginkább tavasszal és ősszel jártak és egy-egy községben főleg terményért adták el portékájukat."

173 Hajdúböszörményben az élesdi meszet egyenesen jobb minőségűnek is tartották, mint a bükkit, mert ennek jobb volt a színe a falon.

174 A mészkereskedés vizsgálata során megbizonyosodhattunk, hogy az építőanyagok árucseréjében fontos, de nem meghatározó szerepet játszó anyag a mész. Az eddigiek során igyekeztünk kimutatni az árucsere tárgyát képező anyagok hatását az eladás területének népi építészetében. A fa és kő erőteljesen, a nád kevésbé, míg a mész szinte alig fejtett ki módosító hatást a vizsgált területen. Századunk első felétől válik csak fontossá a házépítésben, amikor a habarcs, mint új kötőanyag megjelenik. Kiegészítő elemként van jelen építkezésünkben évszázadokon keresztül, meszelésre, színezésre, fertőtlenítésre használták. A mésszel való árucserének szerintem a meszet árusítók szempontjából van jelentősége. Az Alföldön szinte egyeduralkodó bükki, de a többi mészégető területen is, a hagyományos gazdálkodási rendszerből valamilyen okból kiszoruló rétegek foglalkoztak mészégetéssel és fuvarozással. Kiszorulásuk oka lehetett a kis mennyiségű, vagy rosszul termő föld, elszegényedés, vagy a hagyományos módon való (növénytermesztés-állattartás) megélhetési lehetőségek hiánya. A bükki falvaknál ez még színeződött azzal, hogy a szlovák telepesek eleve is ipari (üveghuták, erdőgazdaság) munkára lettek betelepítve, s mezőgazdasági munkatapasztalatokkal így nem is rendelkezhettek. Ebben a szituációban ragadják meg jelzett falvaink az árucserében rejlő lehetőségeket. Az építkezésben nem alapvető, de mégis fontos mész égetése a környezet adta lehetőség a mészkővidékek népének. A vele való kereskedés pedig az a tevékenység, ami biztosíthatja — a hagyományostól eltérő módon - megélhetésüket. A mészmonopólium révén bejárták szinte egész Kelet-Magyarországot, s az árucsere révén beszerezték élelmiszerés takarmányszükségletüket. A bükki falvak egyfajta nagytájak közötti kereskedést vállaltak fel, kisebb részben a Bihar-hegység mészégetői is, míg a többi központok inkább helyi, regionális feladatokat láttak el. Tevékenységükkel — saját szükségleteik kielégítésén túl — aktívan hozzájárultak a sík- és hegyvidéki nagytájak kultúrjavai kicserélődéséhez. 173. SZABADFALVI József 1982. 423-424. 174. DANKÓ Imre 1968. 406. 226