Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Cseri Miklós: Az építőanyag, mint az árucsere tárgya

Néhány példát állításaink igazolására. A Nyírség falvaiban a lakóházak 12,5%-át fedte fazsindely — a tiszai tutajoknak köszönhetően —, ami az egész Alföldön kiemelkedően magas arány.

85 A tutajosoktól beszerzett, már hornyolt, hasított fenyőzsindely és a könnyű héjazat alá megfelelő teherbírású fenyőléc megjelenése lassan átalakította a FelsőTisza vidék lakóépületének tetőszerkezetét.

8 6 „... A vasút kiépülése előtt Nádudvar vidékét faanyaggal a tutajosok láttak el. Az egyre belterjesebbé váló Hortobágy környéki pásztorkodás építményeihez a faanyagot ugyancsak a tutajosok hozta fából vásárolták, s a Tisza felső szakaszáról származott például Nádudvar mindkét felekezeti templomának fazsindelye is.

8 ** Barna Gábor megvonta a Közép-Tisza-vidéki tutajozás eredményezte tanulságokat. „A közvetlenül a folyó mellett fekvő településeken kívül tutajból származó épületfa került a Felső-Tisza vidékére, A Tisza jobb partján a dél-hevesi síkságra, a Jászság keleti és déli peremére Nagykőrös és Kecskemét vonaláig. A bal parti részen pedig Hajdúböszörmény, Debrecen, Karcag, Mezőtúr vonaláig. A Tisza jobb partján a Dél-Heves—Kecskemét vonaltól nyugatra fekvő területeket a dunai tutajozás látta el fával, míg a DebrecenMezőtúr vonaltól keletre eső vidékekre a Berettyón és Körösökön, valamint tengelyen érkezett a faáru. E nagyarányú faúsztatás eredménye, hogy a Tisza és mellékfolyói mentén a legutóbbi időkig szelemenes tetőszerkezet volt az uralkodó. A tutajozásra épült fűrészmalmok eredményeképpen a folyók mentén gyakori volt a zsindelyes tető, (olykor 10—14%), főleg a módosabb parasztok, iparosok házain, valamint középületeken.

88 Dél-Hevesben a földesúr ugyan már az 1770-es évektől tiltja az ágasfás szelemenes tetőt, mégis 1880—90-ből is vannak ilyen építésű házak, a folyamatosan és akadálytalanul érkező tutajoknak köszönhetően.

89 Bakó Ferenc szerint ugyanitt deszkaoromzatot csak a XVIII. század közepe óta készíthetnek, összefüggésben a tutajozással.

90 Az épületfával való kereskedés virágkora a XVIII. századtól kb. az első világháborúig terjed. A kezdetben mértéktelen és korlátlan fakitermelést az okszerű erdőgazdálkodással szabályozták. A fakereskedés szervezetté vált, bár a vízi és szárazföldi árucserében is megfigyelhetünk spontán eladásokat is. Az első világháborút követő politikai határrendezés mint oly sok hagyományos tevékenységnek, a peremvidékekkel való intenzív kapcsolattartásnak is a végét jelentette. Nem jöttek többé a tutajosok Máramarosból, Biharból, illetve a fásszekerek Gömörből, Szepesből. Persze a határrendezés már csak lezárása volt egy hosszan tartó folyamatnak. A zsindelyt folyamatosan felváltja a cserép, a homoki telepítésű erdők pedig feleslegessé teszik a távolsági fakereskedést. 85. DÁM László 1982. 47.; SZALONTAI Barnabás 1984. 104. 86. FLÓRIAN Mária 1978. 18. 87. BARNA Gábor 1983. 6-7. 88. BAKÓ Ferenc 1982. 15. 89. BAKÓ Ferenc 1982.21. 90. BAKÓ Ferenc 1982. 22. 215