Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Fügedi Márta: Árucsere útján terjedő elemek az észak-magyarországi viseletben

eredeti árujuk mellett később azonban már más rőfösárut, selyemrojtú kendőt, sőt készruhát is árultak. Tőlük is lehetett vásárolni az ún. göndör sálat, mely különböző, a helyi divattól és az életkortól függő színekben a két világháború közötti időszakban sokfelé a falusi asszonyok téli, kabátpótló nagykendője volt. E vándorárusok szekérrel jártak, a helyi lakosok szerint Zólyomból, Jolsváról jöttek, mások csak „Tótországot" fogalmaztak meg. Szívesen árultak terményért, búzáért, kukoricáért is. Aggteleken pl. arra is emlékeznek, hogy tavasszal hitelbe adták a ruhaféléket a falusiaknak, és ősszel visszajöttek a terményért.

10 Vannak ismereteink arról is, hogy a házalók a gyári méterárut, kartont, szövetet házivászonért adták, amellyel feltehetőleg más vidékeken tovább kereskedtek. 1 méter kartonért ugyanannyi vásznat kértek a falusiaktól, a jobb minőségű szövetért pedig háromszorannyi vászon járt.

1 a A viseletdarabok árucseréjében, közvetítésében a vándorcigányok is részt vettek, cifra kázsmérkendőket, berlinerkendőket árultak, vagy tollért cserélték. A viseletdarabok egy részét maguk a használók, de jelentősebb hányadát falusi varrónők, specialisták varrták meg a helyi igények szerint az alapanyagból. A paraszti viselet egyes vidékeken olyan gazdaggá, szükségleten felül túlzóvá vált mennyiségileg is, hogy számos öltözetdarab csak bizonyos alkalmakra és egyes korosztálynak szólt, utána funkcióját vesztette. A matyók például a század elején a jegyinget, jegysurcot, amelyet a menyasszony ajándékozott a vőlegénynek, s az csak a jegyesség alatt és a lakodalomban viselte, sokszor nem csináltatták, hanem a más családnál fölöslegessé váltat vették meg, majd használata után ők is eladták.

12 A vételárat ilyenkor gyakran nem is pénzben, hanem terményben állapították meg. Hasonló adatokat ismerünk Nógrádból is, ahol egyes falucsoportok sokáig, szinte napjainkig megtartották viseletüket. Ha valaki kivetkőzött, helyben vagy szomszéd faluból is megvásárolták a levetett viseletét, majd ezt a saját közösségük és korosztályuk helyi viseletnormáihoz átalakították.

13 Mindezek arra mutatnak példát, hogy egy-egy falusi közösségen vagy kistájon belül is válhatnak egyes viseletdarabok árucsere tárgyává. A viselet legértékesebb felsőruházati darabjai, a különböző bundák, szűrök mesteremberek termékei. A mesteremberek olykor távolabbi vidékek vásáraira is eljártak portékáikat árulni, de általánosan elterjedt volt az is, hogy megrendelés után dolgoztak. A mesterek a vásározással lakóhelyüktől eltérő kultúrájú vidékekre is eljuttatták viseletdarabjaikat, s ezzel idegen ízlésvilág, díszítménykincs is bekerült egy-egy közösség viseletébe. A rimaszombati szűcsök már 1670-ben Gyöngyösön is árultak „cifra ködmönt", a gyöngyösi mesterek tiltakozása ellenére.

14 A miskolci szűrszabók 1706-os limitációja 10. MOLNÁR Ágnes gyűjtése, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Gömöri Archívuma (továbbiakban: KLTE DENIA GA) ltsz. 218. 11. MOLNÁR Ágnes gyűjtése, KLTE DENIA GA 228/2. 12. FÜGEDI Márta gyűjtése (kéziratban). 13. FÜLEMILE Ágnes-STEFANY Judit tudományos diákköri dolgozata az ELTÉ-n 1985. 14. KRESZ Mária 1979. 57. 200