Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

vétlen termékcsere számos helyütt megfigyelhető egy-egy tájegységen belül,

96 valamint szomszédos nagytájak között is.

97 Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a népi gyümölcskereskedelemnek az elmúlt évszázadokban ez lehetett a fő formája, ahogy ez volt a fő iránya is: a hegy- és dombvidékek népessége cserélte el gyümölcsét a síkvidéki populáció gabonafeleslegére. Tudunk a közvetlen termékcsere sajátos formáiról is: pl. a gömöri Hanková és Brdárki lakói a Szepességben sóért cserélték el gyümölcsüket.

98 Adataink azonban azt sejtetik, hogy igen korán számolnunk kell a gyümölcskereskedelemben a közvetítő kereskedelem bizonyos formáival is. Bél Mátyás Nógrád megye leírásában már a XVIII. században megemlíti, hogy azok a nógrádi szlovákok, akik cserépedényeket és fa háziipari termékeket fuvaroznak le a megye déli részének magyarságához, a gabonafélék, szalonna, főzelékfélék és kender mellett almát kapnak cserébe termékeikért, amit aztán — a többi élelmiszerrel együtt — igen nagy haszonnal adnak tovább otthon, az övéik között.

99 Hasonló formát századunkban is megfigyelhetünk. A rozsnyói vásárról pl. a gömörszőlősi fuvarosok általában nem tértek haza üres szekérrel, hanem almát vásároltak Rozsnyó környékén, amit aztán tovább vittek árulni Miskolc irányába. Volt, aki apró piros almát vett, amit karácsonyfára való „díszként" tudott otthon továbbadni.

100 A Bükk-vidék falvainak fuvarosai, akik mésszel és fával járták a dél-hevesi és dél-borsodi településeket, nemegyszer cserélték el szekérrakományukat dinnyére, amit aztán jelentős haszonnal tudtak otthon eladni. A Káli-medence meszeseivel is előfordult, hogy miután öskűről szállított meszüket eladták, Monoszlóról gyümölccsel megrakodva mentek tovább, amit aztán távolabbi piacokon értékesítettek.

1 1 Mindez azt is jelzi, hogy — az árucsere egyéb területeihez hasonlóan - a fuvarosok, illetve a fogattal rendelkező gazdák itt is előnyös helyzetben voltak, s akár saját gyümölcstermésük értékesítésében, akár a másoktól vásárolt továbbadásában, alkalmanként pedig egyszerűen a gyümölcstermés bérfuvarozásában jelentős haszonra tettek szert. XIX. századi adatok már egyértelműen igazolják egy gyümölcskereskedő réteg megjelenését a hazai piacokon, akik a nagykereskedőtől a falusi kofáig különböző kondícióval bírtak ugyan, de a termékcsere ezen vonulatát jelentős részben magukénak tudhatták. Különösen jelentős réteg vett részt a főváros felé irányuló gyümölcskereskedelemben, alkalmanként ők voltak a szervezői a külföldi piacoknak is. Híresek voltak a század végén a váci kofák, akik gyümölcsérés idején talyigásokkal bejárták a nógrádi gyümölcstermesztő falvakat (Rád, Penc, Kösd, Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Diósjenő), s onnan Vácra és Pestre fuvarozták a terményt.

102 A Börzsöny falvainak gyümölcsét dömösi, marosi, dunabogdányi és tahi kereskedők vásárolták fel, akik aztán pesti kofáknak adták azt tovább.

103 96. Vö.: ANDRÁSFALVY Bertalan 1972. 20-21. 97. Az Alföld és az Északi-Középhegység, ill. a Bükk hegység vonatkozásában: VIGA Gyula 1985. 98. KOPÁLOVÁ, Dana 1981. 69-70. 99. BÉL Mátyás 1984a. 292. 100. DOBOSY László 1982. 117-118. 101. MOLNÁR Ágnes 1983. 58. 102. Nógrád vármegye, é.n. 179. 103. IKVAI Nándor 1977. 153-154. 190