Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

A heti piacok fontos felvevői voltak egy-egy vonzáskörzet, termelési táj gyümölcstermésének. Ezeket az asszonyok nagyon gyakran gyalog szállították a piacra, hajnalban útrakelve. A Mátra és a Bükk gyümölcsét pl. a gyöngyösi, egri, mezőkövesdi és miskolci piacok szívták fel elsősorban. Valamennyi központnál megfigyelhető, hogy agglomerációjuk települései — Miskolcnál pl. 10—12 falu — gyümölcstermelésükkel szabályosan ráépültek a városok szervezett árucsere-alkalmaira. Az északi hegyvidéken a gyümölcsszállítás legfontosabb kelléke a karos kosár (kaska), amit a különböző néven ismert batyuzó lepedőbe hajtva, hátra emelve cipeltek. Ezt az Északi-Középhegység nyugati részén fokozatosan a hátikosár használata váltja fel.

43 A lokális piacokra, 15—20 km-nél általában nem nagyobb távolságra való, emberi erővel történő szállításnak - a teherhordás helyi hagyományaihoz illeszkedve — több formája is megfigyelhető a faputtonytól a különböző kosárformákig, a fejen, vállon, háton és kézben való cipekedés eltérő típusaiig. Mindez azonban csak a kistájon belüli termékcserében kapott jelentős szerepet. Az asszonyok néha közösen béreltek fogatot, s arra 30—40 kosarat felrakva szállították gyümölcsüket a közeli piacra. Az 1950-es évektől fokozatosan a vonattal, illetve elsősorban autóbusszal való utazás váltotta fel a gyalogosan történő szállítást, ám az utóbbi egy—másfél évtizedben egyre inkább elsorvadt a gyümölcskereskedelem ezen formája. A nagyobb távolságra való szállításban a szekerezés játszott meghatározó szerepet, amely a tájak közötti termékcserének e vonatkozásban domináns formája volt. Kellő számú adat hiányában nem tudom egyértelműen igazolni, de aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy a kiemelkedő jelentőségű gyümölcstermesztő tájakat az elmúlt századokban szekeres, fuvaros települések szolgálták ki, illetve a jelentős gyümölcstermesztő falvak fogatos népessége nagymértékben kiszolgálta az árucsere ezen területét. Mindez persze annak is következménye, hogy a jelentős gyümölcstermesztő vidékek a múlt század végéig amúgy is számottevő kiegészítő tevékenységekre, pl. éppen fuvarozásra szorultak megélhetésük érdekében. Jól megfigyelhető ez pl. a történeti Gömör-megye esetében. E tájon, különösen a Rima-, Balog-, Murány-, Sajó- és Csetnek-völgyön igen nagy hagyománya volt a gyümölcstermesztésnek.

44 Az itt megtermelt gyümölcsöt — más árucikkekkel együtt — a híres gömöri fuvarosok, furmanok szállították le az Alföld irányába, valamint a Garamvölgyébe és a Szepességbe.

4 5 Hasonló módon kapott szerepet a gyümölcsszállítás a Bükk-vidéki fuvarosok tevékenységében a mész, fa, faszén és egyéb fatermékek mellett. Általánosságban úgy tűnik, hogy az erdővidékeken, ahol a faközelítés ősztől tavaszig adott munkát a fuvarosoknak, az év többi részében, tavasztól őszig szívesen vállalkoztak azok mindenfajta termék idényjellegű fuvarozására. A további vizsgálatok lennének hivatottak a fuvaros központok ez irányú tevékenységének feltárására is. 43. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 513-514. 44. Gömör-Kishont vármegye, é.n. 212-213. 45. KOPÁLOVÁ, Dana 1981. 69-70.; GALLO, Ján 1973. 67-87. . 183 ^