Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

gyümölcs volna, a mit az Alföldre Búzáért el cserélni vihetnénk, a mész után nem átsingóznánk."

15 Voltak tehát falvak, amelyek megélhetése szempontjából alapvető kérdés volt a gyümölcs értékesítése. Számos település kapcsán emeli ki a gyümölcskereskedelem jelentőségét Fényes Elek is. Pl. a Heves megyei Kistállyáról írja: „Lakosai sok . . . gyümölcsöt, dinnyét termesztenek, s azt Egerbe hordják."

16 Alkalmanként vármegyei monográfiák is felhívják a figyelmet a jeles gyümölcstermesztő és -kereskedő településekre. Szatmár megyéről — e vonatkozásban - Szirmay Antal ezt írja: „.. . leg nevezetesebb a gesztenye, mellynek gyümölcse a Bányáknak tájékarói meszsze földre hordatik, más gyümöltsöknek sok féle nemei, kivált szilváknak, és almáknak sokasága, melly Tiszahátról és Szamoshátról szálakon, szekereken a szomszéd Megyékbe szállíttatik. Kormos almák mint ízekre, mint tartósságokra nézve leg inkább dicsértetnek, szilvákból pedig sok, és jó pálinka égettetik, aszalva is áruitatnak."

17 Részletesen szól a gömöri gyümölcstermesztő körzetekről a Hunfalvy János által szerkesztett monográfia: „A Rozsnyóhoz közelfekvő csetneki uradalomban a köz nép gyömölcsfa mívelésben ... kitűnik, itt különösen két helység, Hankova és Berdárka lakossága, mely nemcsak almát, hanem cseresznyét is nagy mennyiségben termeszt, s Szepes megyébe is kihordja, eladás végett, de kitűnik általában Csetnek városnak lakossága, mely az alsóbb vidékieknek sok nemesített gyümölcsöt ad el. Nevezetes volt Sajó—Gömör mező város cseresznye termesztése ... A közönséges fajú alma, körte, szilva, barack és cseresznyének termesztése s kereskedésbe hozatalára nézve első helyen állnak Gesztes, Balogh, Uzapanyit és Zeherje, mely helységek lakossága részint helyben részint a megyének több részén, sőt a szomszéd megyei losonczi piacon is adván el gyümölcsét, ebből meglehetősen pénzel. Kiemelendő különösen a gesztesi császár körte s nagyszerű ojtott cseresznye mely jó keletnek örvend."

1 8 Sopron megye területén a XIX. században főleg a német és a horvát lakosok jeleskedtek a gyümölcstermesztésben, akik a frissen szedett gyümölcsöt Bécsben és Bécsújhelyben értékesítették; a fraknói gesztenyének, a nádasdiak és márciak cseresznyéjének, a kisfarudi almának, valamint a ruszti, rákosi és soproni szőlőnek volt ekkor főleg országos híre.

19 Hosszan sorolhatnánk még a részadatokat, néhány következtetés levonására azonban az eddigiek is alkalmasak. Feltűnő mindenekelőtt az — az előbbiekből következő — egyenetlenség, ami a hazai gyümölcstermesztést és kereskedelmet jellemezte. Keleti Károly és Galgóczi Károly munkái érzékeltetik ezt az ellentmondást. Egyfelől Keleti lelkesen ír a hazai gyümölcskereskedelemről: „Nemcsak a nyugati határvonal szorgalas népe, nemcsak a Duna mentén levő egész községek élnek úgyszólván gyümölcs után, de még a sík Alföld homokján (Kecskemét) és Szlavónia dombos megyéiben is kivitelre szánt gyü15. Idézi: VIGA Gyula 1985. 297. 16. FÉNYES Elek 1847. II. 248. 17. SZIRMAY Antal 1809.

1. 27. 18. HUNFALVY János (szerk.) 1867. 206. 19. HORVÁTH Zoltán 1976. 175. 179