Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Páll István: Árucsere a Tisza két partja között

szerezték be, akik kifaragva hozták azokat. A szabolcsi falvakban viszont a Bodrogkeresztúrról, Tokajból vagy Tárcaírói szállított kövekkel felszerelt kézimalmokon őröltek a legszívesebben.

36 Az ásványi anyagok közé tartozik a korábban már többször említett só is, amely főként a Tiszán leúsztatva került forgalomba. Mennyiségére egy jellemző adat: Tiszaújlaknál (ahol sóvámhivatal is volt) a Vasárnapi Újság 1867-es híradása szerint a nagy víz és az erős szelek miatt rövid idő alatt több tutaj elsüllyedt, „melyeken 5000 mázsa só volt".

3 7 De szárazon is szállítottak sót a területre: a beregdaróciak pl. gyümölcsöt vittek szekéren Máramarosba, ahol azt sóra cserélték, 38 vagy a román tutajosok által a tiszaberceli kikötőig tutajon szállított sót az ottaniak szekéren, hordóban vitték Tokajig, ahol aztán különféle termékekre (tej, túró, csizmaszár) cserélték;

39 arról is van adatunk, hogy a dombrádiak tutajosnak állva szállítottak sót Naményba, Tárkányba, Tokajba.

40 Az ásványi anyagokon kívül feldolgozott ipari termékeket is hoztak be a FelsőTisza-vidékre, bár ez nem minden esetben származott a Tisza közelében előállítottak köréből. FÉNYES említi, hogy pl. Szabolcs megye Debrecenen keresztül szerez be „mindenféle gyárműi, fényűzési, coloniális portékákat, vasat, rezet stb.",

41 de a turjaremetei, a szelestói

42 vagy a munkácsi vasgyárak öntöttvas készítményei közvetlenül kerültek a tárgyalt területre. Igen nagyméretű volt a Felső-Tisza-vidék cserépedény -behozatala is. Mivel Szabolcs megye nem rendelkezett a fazekassághoz szükséges megfelelő minőségű agyaggal, a lakosság a gömörin kívül főleg a sárospataki, nagybányai, avassági, ungvári, barakszói, beregszászi, gejőci

42

'

a tálakat, tányérokat kedvelte, de szinte az egész Alföld és a szomszédos területek minden jelentős és kevésbé jelentős fazekas-központjainak termékei fellelhetők területünkön. Jelentős volt Szabolcsban a növényi anyagokkal való kereskedelem is. A rétközi fedőnád főként a Nyírség belsejében talált vevőre, de Tokaj vagy más zempléni területek is részesültek belőle.

43 A vastag, jó minőségű nádszálakért a Szepességből, Nógrádból és főleg Gömörből jöttek el a szlovákok a rétközi falvakba,

44 s vagy itt kötöttek belőlük szövőbordákat,

45 vagy odahaza, s a kész bordával házaltak a Tiszántúlon.

46 A rétköziek másik fontos csereterméke a gyékény volt. Ezt vagy lábon adták el pl. a cigándiaknak hazavitelre,

47 vagy helyben készítettek belőle ponyvákat, méhkasokat, 36. SELMECZI KOVÁCS Attila 1984. 224. 37. Vasárnapi Újság, 1867. 206. 38.GUNDABélal984.95. 39. KISS Lajos 1961. 356. 40. KISS Lajos 1961. 72. 41. FÉNYES Elek 1836-40. IV/216. 42. FÉNYES Elek 1851. HI/286., IV/84. 42/a KISS Lajos 1985. 29. 43. KISS Lajos 1961. 36., 300. 44. KISS Lajos 1961. 121., 176., 244., 300., 312., 330., 355., 404. 45. KISS Lajos 1961. 121. 46. GUNDA Béla 1984. 94. 47. KISS Lajos 1961. 121., 176., 300., 355., 370. 159