Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bencsik János: A folyók elválasztó, a révek összekötő szerepe a paraszti árucserében

A FOLYÓK ELVÁLASZTÓ, A RÉVEK ÖSSZEKÖTŐ SZEREPE A PARASZTI ÁRUCSERÉBEN BENCSIK JÁNOS Kutatásom témája a Tiszának Tokaj és Tiszafüred közötti szakasza; illetve a folyónak az a funkciója, melyet betölt a jobb- és balparti települések népének midennapi életében, gazdálkodásában, gazdasági tevékenységében; sorsának alakításában. Az adott folyószakasz mentén az 1930-as években jobbról 18, általában kisebb lélekszámú falu, a balparton 11, többségében nagyobb népességgel rendelkező község helyezkedett le. A folyó bal partján már a múlt század végén megépült az a vasútvonal, amely Ohatpusztakócsnál a debrecen-füzesabonyi, Görögszállásnál a miskolc—tokaj—nyíregyházi fővonalhoz csatlakozott. E vasútvonal a bal parti települések szinte mindegyikét érintette. Ezzel szemben a jobb parti települések, egy-két kivételtől (mint Tiszalúc) eltekintve messze estek a fejlődés, korszerűsödés lehetőségét hordozó vasútvonalaktól. Ez az elzártságuk jelentős mértékben éreztette hatását gazdasági és társadalmi életükben. A fejlődésbeli különbözőségek, továbbá a lélekszámban mutatkozó eltérések a Tisza két partján levő települések egymásrautaltságát csak hangsúlyozták. Esetenként külső tényezők is éreztették hatásukat e települések fejlődésében, gazdasági és társadalmi életében. Ilyen hatást fejtettek ki a hegyaljai mezővárosok, mindenekelőtt Tokaj és Tarcal, továbbá olyan városok mint Miskolc vagy Nyíregyháza, illetve a távolabbi Debrecen vagy Eger. A felsorolt városok piacai és országos vásárai vonzást gyakoroltak a Tisza partján települt közösségekre is. Esetenként áruikkal e városok piacain jelentkeztek,

1 a nincstelen családok is e városokban kerestek lehetőségeket. Ennek ellenére is az mondhatjuk, hogy általában DélBorsod, Dél-Zemplén, illetve Nyugat-Szabolcs és Nyugat-Hajdú megye tiszamelléki települései szoros egymásrautaltságban éltek és gazdálkodtak. Ez az egymásrautaltság az élet minden területén tapasztalható, s gondos elemzéssel sok-sok jelenség mélyén kimutatható, — s nem korlátozódott csupán egy-egy korszakra, hanem folyamatosan hatott a táj emberére. Talán napjainkban mondhatjuk azt, hogy ez a korábban szoros kapcsolatok kötelékei meglazultak; azzal, hogy a kis települések lakói előtt is széles lehetőségek nyíltak, a szomszédos falvak már nem jelentenek nélkülözhetetlen társakat sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásban. Megjegyezhetjük még, hogy az adott folyószakasz mentén többnyire régi református vallású népességet találhatunk. Kivételt két-három település alkot, elsősorban is a protestáns hajdúktól 1717-ben visszaperelt Polgár, a XVIII. század végén rekatolizált 1. Jellemző, hogy a tiszadobi asszonyok vadon termett gombával a vasút igénybevételével átkelve a tiszai réven Miskolcra piacoztak. 143