Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Lukács László: Vándorkereskedelem a Mezőföldön

dombsorán termelt fehér és vörös bort elsősorban budai és pesti borkereskedők, kocsmárosok vásárolták fel. Gyúrón minden évben nagy eseményszámba ment a borszállítás napja. A budai, pesti vendéglősök az első fejtés után nagy mennyiségű bort vettek meg a faluban, amit a szőlősgazdák egyszerre, egy meghatározott napon kocsikon szállítottak a fővárosba. Ez alkalommal mindig hoztak valami ajánkékot az asszonyoknak, gyerekeknek is.

8 A XIX. század második felében a móri borvidék (Mór, Pusztavám, Csókakő, Csákberény, Sőréd) küzdötte fel magát önálló minőségi borvidékeink közé. Az I. világháború végéig Németországból, Csehországból, főként Ausztriából jöttek ide a borkereskedők. A Monarchia korában Bécsben külön móri borozó volt.

9 Egyedül Mórról a múlt századi filoxéravészt megelőző időszakban évenként 50 000 hl-t meghaladó bort vittek ki.

1 ° Az osztrák borkereskedők gyakran transzport hordókat is rendeltek a móri kádároknál.

1 x A bortermelő községekben a borkereskedelmet szervező, bonyolító alkuszok, cenzorok, ügynökök, és fiivarosok rétege alakult ki. Gyümölcstermesztéssel elsősorban a Keleti-Bakony, a Vértes és a Velencei-hegység területén foglalkoztak. A Keleti-Bakonyban, főként Dudar, Bakonycsemye környékén gyümölcsösöket találunk, a többi területen a gyümölcsfákat a szőlőkbe köztesként ültették. A gróf Zichy Ferenc által 1775-ben kiadott urbáriumban már szó van a bakonycsernyeiek gyümölcsöskertjeiről. 1797-ben a bakonycsernyei jobbágyok a határban 600 négyszögöl szilvást kaptak, amely a fák alatt termő széna miatt egyúttal elsőosztályú rétnek is számított.

12 A gyümölcstermelő községek lakói a közeli piacokra vitték árujukat, így a két világháború közötti időszakban a csókakőiek rendszeresen megjelentek gyümölcseikkel a székesfehérvári piacon. A kocsival rendelkezők a távolabbi falvakból is gyakran keresték fel ezeket a helységeket, s egy egész kocsirakomány gyümölcsöt szállítottak haza. TÁNCSICS említette, hogy apjának nagyigmándi (Komárom m.) ismerőse a Keleti-Bakonyban Dudaron vagy Csesznekben vásárolt egy kocsi almát.

13 A zámolyiak (Fejér m.) Dudarra szilváért, Csókakőre körtéért jártak. A sárkeresztesiek Dudar környékéről almát, körtét, szilvát hoztak. Egy kocsi szilvából a lekvárfőzésre és aszalásra felhasznált mennyiségen felül a falu és a környező puszták lakói részére is jutott. A Velencei-hegység déli részén, a sukorói szőlőhegyekben már május elején beérett a cseresznye, amit az asszonyok kis csomókba kötve vittek a környék, elsősorban Székesfehérvár piacaira. GUNDA Béla említett tanulmányából tudjuk, hogy a Martonvásár melletti Kismarton és Szentlászló-pusztákon gyakran megjelentek a gyümölcsáruló szekeresek, akik a Velencei-hegység falvaiból (Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd) hozták a cseresznyét, meggyet, barackot, almát, körtét, szilvát, szőlőt. A dinnyeárusok Gárdonyból, Kápolnásnyékről, Ráckevéról, Kiskunlacházáról érkeztek a pusztákra. A paprikaárus egy ráckevei szerb férfi volt.

14 8. FÉNYES Elek 1847, 38.; BOGÁR János 1978. 38. 9. HAMBUCH, Vendel 1981. 70-71. 10. WEKERLE Sándor 1896. 558-559. 11. SCHINDELE Ildikó 1978. 36. 12. HEICZINGER János 1974. 76, 171. 13. TÁNCSICS Mihály 1978. 15. 14. GUNDA Béla 1983. 9. 8* 117