Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Kézi vetésnél a vetőmagot zsákba teszi a gazda, s ezt a nyakába veszi. A vetőzsákba 20-25.kg vetőmagot is beletesznek. Ha nem messzire mennek, akár 30 kg-ot is. A kézi vetés úgy történt, hogy a gazda jobb kezével belenyúlt a vetőzsákba, kivett a magból egy jó marokkal. Túl sokat nem vett, hogy a kezéből oldalt ki ne peregjen a n g, csak amenynyi jól belefért a markába. A kivett magot karlendítéssel jobbról bal felé kiszórta a kezéből. A lendítéssel egyidejűleg egy lépést is tett előre. Mii ' a bal, mind a jobb lábbal való előrelépés közben történt tehát egy marék vetőmag elszórása. Mivel a magot balfelé szórták, a vetéssel a föld jobb oldalán indultak el, s a föld végénél mindég balra fordultak. Mikor egyszer már megkerülték a földet, s az nem volt nagyon széles, mint általában a régi falusi kisparcellák, akkor tulajdonképpen a közepe kivételével az egész föld be volt vetve. A föld közepén vetetlenül maradt területet felelőnek, vagy egész előnek (egyelő) nevezték. A felelő keskenyebb, az egész elő szélesebb vetetlenül maradt földsáv volt, amelyet külön be kellett vetni. A felelő bevetése a közepén előrehaladás közben csak egy irányba, balfelé szórással történt. Az egész élőnél ugyancsak egyszer haladt végig a gazda, a terület szélessége miatt a rnagot két irányba, balra és jobbra is szórta. A felülvetés szót Sályban nem használták. Egyszerűen vetés szót használtak. Az alávetés szó azonban azt a vetésmódot jelölte, mikor a vetőmagot szántatlan földre szórták, s utána ekével beleforgatták a földbe. Az alávetés azt a célt szolgálta, hogy a mag mélyebbre kerüljön a földbe. Ha sok volt az egér a határban, vagy nagy szárazság volt, akkor alkalmaztak alávetést. Ha szükség van rá, még ma is alkalmazzák. A vetőzsák elkészítése a következő módon történik. A zsák szájánál lévő kettős zsákmadzagot először külön veszik (44.kép), összekötik, majd hurkot tesznek rá, s a zsák alsó túlsó csúcsához hurkolják. Hogy a hurok le ne csússzon, búzát tesznek a zsák csücskébe. A hurkolás elvégzése után beleteszik a zsákba a vetőmagot, majd a nyakba akasztják a zsákot. Átbújnak a zsák ellentétes csücskeit összekötő zsákmadzag alatt. Ez aztán megtartja a zsákot vetés közben is a gazda nyakában. Sályban vékából nem vetettek. Az apró magokat vászon kötényből vetették el, mint pl. a lucerna, here, vagy a köles magját. Amikor a gazda csak minden második lépésre szórta el a magot, azt mondták: egy lábra vet. Ha pedig minden lépésre szórt magot, azt mondták: mindkét lábra vet. Inkább ez volt a szokásos. Ha a föld hantos, röges volt, akkor először csak a mag felét vetették el. Egy sorral megboronálták, azután rávetették a mag másik felét, s ezt újra leboronálták. Ezt nevezték rávetésnek. A föld szélét külön bepergette a gazda. Oda nem merte olyan bátran szórni a magot, félt, hogy a földjén kívülre is esik belőle. Ezért oda inkább kevesebbet hintett, a vetés után körüljárt a föld szélén és fölülről lassan rápergette a magot. Erre mondták, hogy bepérgeti a szélit. De a beperget szót használták arra a műveletre is, mikor egérkárt fedeztek fel, s az ilyen területre még külön magot hintettek. A vetésnél a széljárásra is figyelemmel kellett lenni. Különösen a zabnál, árpánál, mert ezek magját könnyen felkapta a szél. Széllel szemben nem lehetett vetni. A kézi vetésről a század elején azután fokozatosan áttértek a géppel való vetésre. Sályban 1908-ban vásárolt először gazdaember vetőgépet. Elterjedni inkább a húszas években kezdett. Persze a vetőgéppel nemcsak magának vetett a gazda, hanem azt mások is igény bevették. Egy napi gépi vetésért elmentek egy napig kocsival dolgozni. Egy kocsival dolgozott napot pedig négy nap gyalogmunkával lehetett viszonozni. A vetőgép azután lassan kiszorította a kézi vetést. Sályban a régi, Szűcs Ödön—féle hengeres vetőgépet használták. Van benne egy henger. Ez továbbítja benne a magot a kieresztő nyíláshoz. Lényeges része a vetőgépnek a láda. Rajta van a szabályozó, azon a táblázat, hogy kataszteri holdanként miből mennyit kell vetni. A vetőgépek különböző nagyságúak voltak. Volt 11,13,15 és 21 soros vetőgép 89