Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

szanyél felső részének a kaszakocstól a tetejéig tartó része. Jó hosszúnak kell lennie (90­100 cm), akkor lehet vele jó rendet vágni. A kaszakarika segítségével erősítik fel a pengét a nyélre. Ez alá verik be a kaszaszöget, egy kis vaséket, ami a pengét a nyélhez szorítja. Nyak a neve a kaszapenge nyélfelőli részének, mely nyak alakúan kerekedik ki. A nyak végén van a makk. Ez jön bele a makklyukba. A kaszaszög (Békésben: nyakló) a ka­szanyakra van erősítve. A nyél felőli vége ékalakú, ez jön a kaszakarika alá. Kaszahegy a neve a kaszapenge elkeskenyedő, kihegyesedő végének. Ellentétes része a kaszasarok. Itt a legszélesebb a penge. A kaszanyak és kaszahegy között, a penge felső részén egy merevítő borda fut végig, ennek oromja a neve, valaha lánája névvel nevezték. Alsó kiélesített széle az éle, az oromja és éle közti rész a kasza pengéje. Sályban kétféle csapófát használtak: egyes-, és kettes csapófát. Az egyest rozshoz, vagy nagy, magas búzához, a kettest alacsony árpához. Régen zsineggel rögzítették, újab­ban dróttal is erősítik a kaszanyélre. Sőt vastag drótból kengyelt tesznek a kasza végétől 60-70 cm-re, ebbe csak bele kell húzni a csapófa végét. A csapófa az egész aratási idő­szak alatt rajta van a kaszanyélen. Télre leveszik róla. Ha a másik nyárra nagyon megszá­rad, aratás előtt beáztatják. Addig használják, míg csak el nem törik. Különösen a somfa több évig is el szokott tartani. 42. kép: A sályi kasza A megfelelő kaszapenge kiválasztása nagy gonddal történik. Először megpengetik. Meghallgatják, hogy jól cseng-e? Legújabban lemérik a súlyát. Amelyik könnyebb, azt választják. De azért elmegy a nehezebb is. Sokszor az a jobb. Aztán a gazda megnyálazza az ujját és végighúzza az oromján. Ha az oromja a nyálat elissza, akkor nagyon puha. Az ilyen kasza nem kell. Ha boltban vették, s a bolt padlós volt, akkor kivitték, kőhöz ütö­gették. Hallgatták, hogy melyiknek élesebb a csengése. Mert amelyik élesebben csengett, az volt jó. »Amelyik úgy szólt, mint a hasadt fazék, az nem vót jó!" 96

Next

/
Thumbnails
Contents