Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A gazda, mikor a ganajt az állatok alól az ólból az udvarra juttatja, akkor kiganajoz. „Kiga­najoztál e mán az ólból?" szokták kérdezni. A kiganajozás első mozzanata a léganajo­zás. A gazda az állat alól egy vasvillával kiszedi a trágyás, elhasznált ajjazót és az ól köze­pére csomóba rakja. Majd nyírágseprővel felsepri az elhullott, vagy visszamaradt ganajt. „Az ólba' mindig befele kell seperni, mer' ha kifele sepernek, akkor kiséprik a hasznot" — mondja Horváth Jánosné. A leganajozás után jön a tulajdonképpeni kiganajozás. Az ól közepén lévő ganajcsomónak az udvarra való kihordása. A ganajcsomót ganafozó sorog­lyáia rakják, azt ketten megfogják és kiviszik az istállóból a trágyadombra. A trágyadombot gondosan rakták meg és kezelték. Az aljára szalmát raktak. Arra egy sor ganajt hordtak Ha volt elég szalma, ezt megint szalmával szórták le, s úgy került rá is­mét egy réteg ganaj. Egy sor szalma, egy sor ganaj. Így történt a trágyadomb rakása. Mi­kor már nagy volt, s többet nem rakhattak rá, akkor meg is taposták. „Jó nagy fiú vótam, - emlékezik Horváth János, - amikor nagyapám velem rakatta a trágyadombot. Mikor elkészültem vele, azt mondta: - Megnőttél fiam, de még a ganajt se tudod elrakni! — Mit kéne még vele csinálni? - kérdeztem. Hát erre körültapostatta velem a trágyadombot, hogy a szalmát ne fújja ki belőle a szél." Ahol sok állat és sok szalma volt, a trágyadom­bot még lóval is megtapostatták, hogy jól összegyúrja a trágyát a szalmával. így több lett a trágya. Az istállóban tartották a zabos tarisznyát és a lószerszámot. Aki jobbmódú volt, kü­lön szerszámost épített, s abban tartotta. A sertésólat rendszerint fából építették. Kb. fél méterrel a föld színe fölé emelték, le­padlózták, s kifutóval is ellátták. Padlása is volt és legtöbb helyen ezt használták tyúkól­nak gen sok helyen nem is volt tyúkól. A kapu közelében lévő eperfán háltak a tyúkok, jércék, kakasok. Ha hideg volt, különösen sokat kukorékoltak. A fáról könnyű volt ellop­ni is a baromfit. Akinek kellett, csak felnyúlt érte a fára, s vitte. A háziállatok közül még a kutyának eszkábáltak valamilyen ólat. A macska helye bent volt a konyhában. A század elején ritka volt falun az állatorvos. Súlynak még ma sincs helyben állator­vosa. Ha beteg lett a jószág, rendszerint a pásztorhoz fordultak segítségért. Tarjáni András (1894) az állatok gyógyításáról ezeket mondta el: 91 „A birka, hogy lé né sántuljon, ke­zelni kéli. Timsót kell hígítani (feloldani) kékkővel és avval kéli kezelni a lábát. Aztán kü­lön kéli tenni az ilyen birkákat. Ha lesántul, hason eszik, térgyén eszik, nem tud enni. Mindén ősszel, tavasszal át kell kezelni, hogy meg né sántuljon. Meg ha a juh a sánta juh nyomában átmegy, akkor is kezelni kéli, mert mégkapja, ha nem is sánta." „Ha a kérője (kérődzője) eláll a birkának, egy picike ectét (ecetet) adok. Egy félpo­hárnyi ectet. Marhánál égy esztendős borjúnak 1/4 -ed litert, nagynak 1/2 litert. Abba két rész víz légyén. Két fej hagymát összevágok. Ha nagy a hagyma, kevesebbet. Beleteszem az ecetbe. Mikor jól átitatta az ecet, akkor beletőtöm az állatba. Nincsen olyan kérő—por (kérődzést megindító por, gyógyszer) a világon, aki ennél jobban használjon." „Ha csemellése van a birkának, ezáltal a kérője is eláll. Ha pedig vérbaja van, hírtelen hízik, mégerelém a szémi alatt. A bicskámat mégfogom, odatészem a hegyit a szemi alá, a másik tenyeremmel még rávágok a végire. Ugy szabályozom be, hogy meddig ménjén. Ha pedig rüh pattan ki rajta, akkor csinálok olyan orvosságot, hogy ha égy kullancsot rá te­szek égy cserépdarabra, és orvosságot tészék rá, mégöli öt perc alatt, akkor a rühöt is még­öli. Ez kerolinból van. Ha kerolinom nincs, akkor disznózsírt főzök össze kény esővel (hi­gany) még kékkővel (rézgálic). Kihajtja ez még a kútból is a vizet." „Ha sebe van a jószágnak, be kéli kenni kerolinnal. A rüh még bőrbetegség. Olyan, mint a tetves ember. A keringős juhokat még szokták operálni. Ugy nevezik az ilyen ke­91 BARSI Ernő 1984. 68

Next

/
Thumbnails
Contents