Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

elenyészően kevés volt Sályban. A hordónak régen az abroncsa is fából volt. Mogyorófából annyi abroncsot tettek a hordóra, amennyi csak ráfért. A régi fatengelyes szekér tengelye bikkfából készült. A század első felében fűrészmalom is volt Sályban, ahol a fát deszkának elvágták. Az asztalosok hárs és fenyő deszkából még bútort is csináltak. Fakanál készítésre a juhar és jávorfa volt megfelelő. Ez nem repedt. Fából készült a háziasszonyok gyúrótáblája is. Kökényfából csinálták a tövisboronát. Még hangszer is készült a sályi erdő fájából. Többen foglalkoztak a faluban citera készítéssel. Virág Gazdig József, Farkas Lajos, Emődi Sándor szinte sorozatban csinálta a citerát. A kisgyerek állókáyát, járókáját (3 lábú kis kerek eszköz, melyet maga előtt tolt a járni tanuló gyerek) ugyancsak fából készítették. Bücsűnek (bölcső) könnyű fa kellett. Erre a célra a hársfa volt a legjobb. Fából sokféle játékot is készítettek a kis gyerekeknek. Kis szék, kis szekér, paprikajancsi, brüngő, hintaló meg télre a korcsolya. A sályi gyerekek ez utóbbiból kétfélét használtak: egylábas és kétlábas korcsolyát. Az egylábasból mindegyik lábra kötöttek egyet, innen a neve. A lábfejnél valamivel nagyobb, 15-20 cm vastag fadarabot faragtak. Az aljára pléhdarabot szögeztek, s az elejét felhajtották, hogy a jégbe bele ne akadjon. Ezt aztán szíjjal a lábukra kötötték, s úgy csúszkáltak vele a jégen. A kétlábas korcsolyánál pedig ezt a két csúszó fatalpat lécekkel össze fogatták. Kis szánkaszerű alkalmatosság volt, melyre mindkét lábbal ráálltak. Otthon elcsenték a szénahúzót (vashoroggal ellátott hosszú bot), ezt a lábuk közé vették, ezzel tolták magukat előre a jégen. A szénahúzó hegyes, vasvége nem csúszott el a jég felszínén, hanem beleakadt, s így kitűnően lehetett a korcsolya meghajtásához használni. A gereblyenyél mogyoró vagy somfából készült, s kaszanyél meg juharjávor fából, mert ez erős és mégis könnyű volt. Készítették néha bükkfából is, de ez nem volt olyan jó. Favilla készítéshez a kőrisfát használták. Jól hasadt és erős is volt. Kapanyélhez juharjávor volt alkalmas. A brúgó (nagygereblye) tokja hársfából készült, mert ez könnyű volt, a fogai akácból, nyele pedig somfából. Ez volt eladható. A szekér és a szán alkatrészei zömmel tölgy és akácfából készül tek. Noha bőségesen állott faanyag a sályiak rendelkezésére, faházépítkezés mégsem volt szokásban. Csupán a tetőszerkezet, esetleg oromzat, vagy tornác készítésénél használták fel. Ritka volt a sindelyes (fazsindellyel fedett) háztető is. Burkus Lajosnak volt ilyen háza, meg Fried Mór szeszfőzdéje volt sindellyel fedve. Annál gyakrabban használtak fát hidas (disznóól) építésére. Rendszerint tölgyfából, zsúpos tetővel csinálták a hidasokat. A hidas nevet onnan kapta a disznóól, hogy a földtől kb. fél méterrel fel volt emelve, s padlóval volt ellátva. A fát a század elején csupán tűz segítségével tartósították. A fát a tűz fölé tartották, s forgatták, hogy minden oldalról füstölődjön. Manapság már kátránnyal meg bitumennel tartósítják a fát. A század elején a fa hamujának fontos szerepe volt a lúgkészítésben, mellyel a ruhákat mosták. Hamulúghoz legalkalmasabb volt a tölgyfa hamuja. Alkalmatlan volt erre a célra a fenyő és az akácfa hamu, mert ezek enyvesek voltak, s a belőlük főzött lúg megfogta a ruhát. Foltokat hagyott rajta. A fahamut műtrágyának is használták. A krumplibokrok, meg a paradicsomok tövéhez egy-egy félmarok fahamut szórtak műtrágya gyanánt. A fahamu kiválóan alkalmas mosogatószer is volt kivált edények súrolására, meg a petróleumlámpa csövének tisztítására. A fát a sályiak is használták szénégetésre. Főként a kovácsoknak volt szükségük faszénre. De az asszonyok is ezzel tüzesítették vasalójukat, mikor boltban vett anyagokból finomabb, kényesebb ruháik is készültek, és szükség volt azok vasalására. Az asszonyok a főzéshez való fát az erdőről hátalták. „Valamikor mellőzhetetlen vót, hogy az asszony el né ménjén az erdőre égy hát rőzséért." Kenyérsütéshez, ünnepi béles 61