Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

BEVEZETÉS Sály . . . Sokan talán a nevét sem hallották. Bizonyára vannak, akiknek alig jelent valamit. De nekem annál többet. Ez a szülőfalum, ha első eszméléseimre emlékszem, Sály képe tűnik fel bennük. Festői táj, emberek, arcok, hangok, dalok, színek, illatok. S két fölém hajoló arc: édesanyámé, édesapámé. Tőlük kaptam a legtöbbet életemben. Anya nyelvemet, daloló kedvemet, az írás—olvasást, a tudás utáni vágyat, s mindenekfelett a szülőföldnek és népének szeretetét. Nemcsak belém csöpögették ezt az életre szóló útravalót, hanem a sályi nemzedékek egész sorába, csaknem fél évszázadon át nevelve, tanítva a falu apraját-nagyját. 1. kép: Borsi Lajos tanítványaival Tízéves voltam, mikor édesapám először írt Sályról monográfiát. Gyerekfejjel is ámulva hallgattam mindazt, amit a hosszú téli estéken a falu múltjáról, népének életéről beszélt. Ettől kezdve élt bennem is a vágy, hogy az ín Sály ómat és annak népét minél jobban 5