Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

patakvizet a mosáshoz, a dézsából meg tettünk hozzá lúgot. 5 liter meleg vízhez 3 liter hamulúgot tettünk, hogy sima legyen a mosóvíz. A beáztatott ruhát először kicsavargattuk. Sokszor. Ma bírtuk kint a mosást, akkor csak kivel, de legtöbbször a pitarba. Szabadkémény vót, odatettük alája a lúgzót meg a teknőt, oszt ott párologhatott. Akkor a kicsavargatott ruhát a lúgos vízbe' háziszappannal átmostuk, átdörzsöltük. A teknőt dagasztólábra tettük fel és úgy mostunk benne. A lúgzót is elkészítettük. Azt meg feltettük egy lúgzólábra. A lúgzó alján levő lyukba csurgót tettünk. Zsúpot húztunk ki az ereszből, úgy 10 szál szalma vót benne. Azt egy pálcikára rácsavartuk, keresztül hajtottuk és beledugtuk a lúgzó lyukába. Azon csöpögött le lassan a lúg a lúgosdézsába. Ebből visszahordtuk mindég forralni az üstbe. Iparkodtunk, hogy déli harangszóra a ruha a lúgos vízbe' szappannal ki legyen mosva, hogy aztán lúgozhassunk. Mikor fel vót mosva, akkor tettük a lúgzóba a ruhát. Először mentek a lepedők, aztán a férfi gatyák. Utána a női ingek, pendelek, vászoningek, a végén a kenyérkendők, asztalruhák. A ruhák tetejire hamus ruhái tettünk. Ez olyan szénás ruha vót, amibe megrostált fahamut tettünk két szakajtóval. A hamut becsavartuk a szénás ruhába. Az üstben tiszta vizet forraltunk. Mikor forrt, ráöntöttük a hamus ruha tetejére. Ez aztán végigment a ruhán és a zsúpcsúrgón lassan lecsurgott a lúgos dézsába. A lecsurgott lúgot újra melegítettük az üstbe', oszt megint ráöntöttük a lúgzóra. Úgy déltől estig öntöztük. Utána egy éccaka pihent a ruha. Harmadnap reggel a lúgzóról levettük a hamus ruhát. A lúgzóból teknőbe raktuk és vittük ki a patakra. Vittünk még mosószéket és sulykot. (A mosószék négy lábú, kb. 80 cm magas, 120 x 40 cm es lappal borított állvány volt, a sulyok meg téglalapalakú, nyéllel ellátott, faragott vastag falap.) Téli időbe', hogy az asszonyok lábbelije ne ázzon cl a patakba',puttont (szüreteleskor használt puttony) is vittek és abba álltak. Akkor kezünkbe vettünk egy-egy ruhadarabot, belemártottuk a patakba többször is, és a mosószékre tettük. A sulyokkai jól kipaskoltuk. Addig mártottuk és paskoltuk a ruhát, míg azt nem láttuk, hogy tiszta víz jön belőle. A paskolás után jól megráztuk a patakvízbe és utána kicsavartuk. A nagyobb lepedőt ketten fogtuk meg és úgy csavartuk. A kicsavart ruhát visszaraktuk a teknőbe és úgy vittük haza kiteregetni. Mikor megszáradt, készen is vót. A házivászon ruhát nem vasalták. Lúgzáskor összefogott a család. A férjhezment lányok visszamentek segíteni édesanyjuknak, de vitték a maguk ruháit is. Ilyenkor nem főztek. Szalonnát sütöttek az üstház parazsa felett. Estére aztán széjjel mentek, kiki maga főzött valamit otthon. A mosás így három napig tartott. Hétfőn áztattunk, hamulúgot főztünk, kedden délelőtt mostunk, délután lúgoztunk, szerdán mentünk a ruliával a patakra sulykolni, s utána teregettünk. A ruhát nyáron odakint teregettük ki kötélre, télen meg a padláson. A kékítő használata az öblítéshez már modernebb vót. Ehhez teknőbe' kellett öblíteni. Csak a második világháború felé kezdett divatba jönni. Mosáshoz szegeit teknőt (fateknőt) használtunk. Ezt asztalos csinálta gyalult deszkából. Kivájt teknőt kenyérsütéshez használtunk. Nagyon megszólták azt, aki véletlenül vájt teknőbe' mosta a ruhát. Abba csak dagasztottunk, meg hurkamosásra használtuk. Azt is megszólták, aki pléh teknőbe' mosta a hurkát. ,,A ruhát nem szoktuk az evéssel összekeverni" mondták ilyenkor. Mosáshoz azért is jobb vót a szegeit teknő, mert a pléh teknő elkoptatta a mosónők körmét." Ma már teljesen ismeretlen a mosásnak ez a módja. Csaknem minden házban elektromos mosógép és centrifuga, olykor automata mosógép is akad, és könnyíti, rövidíti ezt a nehéz munkát.